NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Kígyósi Attila: Helységnévtárakról a népszámlálás kapcsán

Több évtizedes munka során a kutatások Vas, Veszprém és Zala megyékre hiánytalanul, Fejér és Heves megyékre kisebb hiányokkal befejeződtek, azonban csak Veszprém megye teljes anyaga, valamint a Zala megyei anyagból Keszthely és környéke került helytörténeti lexikonként nyomdai kiadásra. A Fejér megyei kutatás eredményei a megyei levéltár egyes köteteiben láttak napvilágot. Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Vas megyék kutatási eredményeit a levéltárak és az ELTE Statisztikai és Jogi Informatikai tanszéke őrzik. Jelenleg folyik a szentgotthárdi városkörnyékkel foglalkozó kötet nyomdai előkészítése a Vas megyei helytörténeti lexikon kéziratos kutatási anyagának felhasználásával. Az általunk vizsgált helységnévtárak az előbbiekkel szemben mindig adott időpontra vonatkozó állapotot rögzítenek, és a vizsgált területi egység (legtöbbször ország) összes települését felölelik. A helységnévtárak ugyanis a helytörténetírásban betöltött szerepük mellett, mint azt látni fogjuk, elsődlegesen a statisztikai, közigazgatási napi feladatmegoldás számára készült kézikönyvként születtek. Maga a helységnévtár elnevezés is a szervezett statisztikai szolgálat kialakulásakor került előtérbe. Ide sorolhatók azonban azok a lexikonok is, amelyek már egy évszázaddal korábban, a 18. század második felében kezdtek napvilágot látni, s amelyek a reformkor szellemi életében fontos szerepet játszottak azáltal, hogy müveik nyomán körvonalazódott a helyzetkép hazánk községeinek, közlekedési, települési és úthálózatának, valamint gazdasági viszonyainak állapotáról. A téma jellegéből adódóan alkotóik gyakran egymás anyagából merítve állították össze adataikat. így az 1786-ban készített német nyelvű földrajzi és terméklexikon szerzője, Korabinszky János alapozott Bél Mátyás már említett munkájára is. Az egy évtizeddel később megjelent Magyarország leírása elkészítéséhez pedig Vályi András szerző részére Korabinszky munkássága nyújtott segítséget. Vályi András művének jelentősége, hogy ez az első magyar nyelven megjelent betűrendes települési adattár. A trianoni tárgyalások egyik dokumentumaként is szolgált az 1773-ban készült Lexicon locorum, Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása. Ez a bécsi székhelyű magyar királyi helytartótanács utasítására készült egyházmegyei, illetve vármegyei helységnév gyűjtés anyagát tartalmazza. Ebben a helységek nevét a latin és a magyar mellett az ott élő nemzetiség nyelvén is megtaláljuk, s jelölték a többségi nemzetiségi hovatartozást is. Lipszky János készítette hazánk első, korszerű földméréseken alapuló térképeit. Ennek mellékleteként kiadásra került 1808-ban egy településnév-jegyzék, amely a legrégebbi hazai teljes névtár. 1828-1829-ben Nagy Lajos (Ludovicus Nagy) közreadta