NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)
Kígyósi Attila: Helységnévtárakról a népszámlálás kapcsán
latin nyelven készült lexikonét, melynek címében a magyar királyság (a második kötetben Horvát-Szlavonország) geográfiai-politikai statisztikájaként határozza meg a könyv tartalmát, de az lényegében közigazgatási lexikonnak vagy a későbbi helységnévtárak elődjének is tekinthető. Munkájában megyénként, jogállás szerinti csoportosításban alfabetikusan veszi sorra a településeket. Közli az összesített, valamint a hitfelekezetenkénti lélekszámadatokat, melyek az akkoriban jórészt rendszeresen készülő, s e célra jól felhasználható egyházi összeírásokból és nyilvántartásokból, az ún. sematizmusokból származnak, és az 1820-as évek második felére vonatkoznak. A városokról, nagyobb jelentőségű mezővárosokról rövid leírást is ad, azok német, szláv elnevezésének gót betűs változatát feltüntetve. Könyvéhez névmutató is készült, ami amellett, hogy nagymértékben könnyíti a tájékozódást, bemutatja a községeknél a névazonosság gyakoriságát is. Munkásságát tekintve a múlt század településtudományi, településstatisztikai kutatásainak kétségkívül egyik legkiemelkedőbb alakja volt Fényes Elek, aki az önálló statisztikai szervezet működésének megkezdése előtt emberfeletti szorgalommal összegyűjtötte és Magyarország geographiai szótára címen lexikonként közrebocsátotta hazánk városainak és falvainak gazdaságföldrajzi, településstatisztikai leírását. Fényes felismerte: nem elegendők az országos átlagokat bemutató adatok ahhoz, hogy hiteles kép formálódjon a haza közállapotáról, s hogy fordítani lehessen lakói sorsán. 185 l-ben jelent meg munkája, melyet 1836-ban megelőzött hasonló jellegű műve Magyarország geográfiai és statisztikai állapotáról. E kötetek amellett, hogy statisztikai adatai adott időpont viszonyait rögzítik, sokszor történeti áttekintést is adnak, így túlmutatnak a helységnévtárak szabta műfaji kereteken, s a helytörténeti lexikonokkal mutatnak hasonlóságot. Ugyanakkor például számszerű népességi adatai forrásként csak esetenként használhatók, egyrészt, mert nem minden esetben közli azokat, másrészt mert azok nem minden esetben megbízhatók. Az 1857. évi népszámlálás előkészítésének részét képezte, a várható népességszám becsléséhez használták azt az adatközlést, amely az 1856-1858. évek során az Országos Kormánylapban jelent meg. Ebben táblázatos formában került községsoros kimutatásra hazánk 1850. évi népességszáma az 1857. évi területi állapotok szerint. De e mellett olvashatjuk a területnagyság, a lelkészségi beosztás, a nemzetiségi nevek, a hatósági beosztás információit is. 52