NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Kígyósi Attila: Helységnévtárakról a népszámlálás kapcsán

A helytörténeti lexikonok hasonlóképp történeti áttekintést adnak, de az előzőtől eltérően minden esetben több, valamilyen szempontból egy csoportba tartozó településekről szólnak, s lexikális rendszerbe foglalják közlendőjüket. Ez a műfaj a legfiatalabb, kialakulásához az a felismerés vezetett, hogy a településkutatáshoz, a településfejlesztési és -igazgatási munka hatékonyabb végzéséhez szükség van a helységnévtárak adatamái részletesebb, a települések múltját is feltáró, de ugyanakkor lexikonként használható adattárra. Ez az igény a külföldi településtudományi gyakorlatban is jelentkezett. Ezt példázzák a német nyelvű (bajor, burgenlandi, szász), a cseh, a román stb. területek anyagát feldolgozó, az ötvenes-hatvanas évektől megjelent művek. A hazai helytörténeti lexikonokkal kapcsolatos munka megindulása összefüggésbe hozható a magyarországi helységnevek törzskönyvezési munkájával is. 1898 és 1912 között a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatalban működő Országos Községi Törzskönyvi Bizottság irányításával négy korabeli vármegye (Árva, Liptó, Hunyad és Fogaras) kivételével az ország minden önálló jogi státussal rendelkező településének, valamint a külterületi lakotthelyek egy részének is megállapították, és rendeleti úton meghatározva törzskönyvezték a hivatalos nevét". A munka eredményeként további kutatásokhoz is jól használható iratanyag gyűlt össze, így tervbe vették a törzskönyvi dokumentáció közzétételét. A Trianont követő területi változások is indokolták a történelmi helységnévanyag maradandó megörökítését. Kiadására azonban nem került sor, az anyagot az Országos Levéltárban, majd a KSH Levéltárban őrizték, ahol ennek alapján készült el, a törzskönyvezés előtti és utáni neveket megyei bontásban bemutató kiadvány. A második világháború után akként fogalmazódott újra az igény, hogy a felhalmozódott tudományos anyag felhasználásával készüljön el a mai Magyarország helységeinek történeti lexikona. Említést érdemel, hogy a kutatás egyik alapvető célkitűzésévé vált a népességre vonatkozó információk összegyűjtése történeti távlatokban. így valamennyi megye anyagának elkészülte módot adhat Magyarország történeti demográfiájának elkészítéséhez. 3 Ezt a névrendezést több tényező is szükségessé tette. Egyrészt számos területen - a központi igazgatás mellett például a postai, vasúti irányításban is - sok problémát okozott az, hogy több száz (az 1898-as helységnévtár szerint több ezer) név fordult elő az országban, amelyet több község is viselt. Másrészt központi rendezést igényelt a helynevek ügye azért is, mert - szabályozás hiányában - történelmi értékű helynevek mehettek veszendőbe, ha a név múltbeli szerepének ismerete, vagy egyszerűen érzelmi kötődés híján a helyi lakosság nem gondoskodott annak megőrzéséről. A külterületi nevek törzskönyvezése nem tekinthető lezárt kérdésnek. Egyrészt mert nem történhetett meg a teljes névállomány feldolgozása, másrészt mert - azok írásos rögzítésén kívül - még a törzskönyvezésre került külterületi nevek ügyében sem történt azóta semmilyen további intézkedés, néhány egyedi esettől eltekintve. A külterületek beazonosításának nehézségei így ma több esetben is jelentkeznek. így például a statisztika szakterületén több népszámlálás adatainak összehasonlításakor, vagy a számlálókörzetek kialakításakor. 50