NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Kígyósi Attila: Helységnévtárakról a népszámlálás kapcsán

Az újkori tudományos fejlődésre oly jellemző specializálódás csírái már ekkoriban fel­lelhetők e területen is. így múlt és jelen statisztikai vizsgálata egyre inkább elkülönült, ugya­nakkor a multidiszciplináris megközelítésmód mellett teret nyertek a településeket lexikális tömörséggel, a közigazgatás szemszögéből rendszerező munkák is. A magyar királyság statisz­tikai bemutatására készült 1796-ban Schwartner Márton műve, amely már ennek az átalakulás­nak a jegyeit magán viseli. A leíró statisztika e kiemelkedő alakjának egész munkássága, így e műve is nagy hatással volt a statisztika fejlődésére. A statisztikai leírást is magába foglaló tudományos helytörténetírást a továbbiakban a helytörténeti irodalom különböző műfajainak a megjelenése jellemzi. Ezek közül a helytörténeti monográfiák kisebb-nagyobb területi egységekre koncentrál­va hosszabb-rövidebb történeti távlatban tekintik át a községek, városok adatait, továbbra is több tudományterület eszköztárából merítve. Bél Mátyás nyomdokain haladva egy évszázaddal később Palugyai Imre gazdagította honismereti irodalmunkat, kutatásaiból 1851 és 1855 között négy kötet került kiadásra, ezek főként alföldi megyék történelmi, földrajzi és közigazgatási leírásával foglalkoznak. A múlt század második felében többek között Pesty Frigyes, Tagányi Károly, Keleti Károly szálltak síkra a helytörténeti kutatások megszervezéséért. Ennek eredmé­nyeképpen jelent meg több monográfia és az egész országot vármegyénként bemutató sorozat is készült Borovszky Samu főszerkesztő irányításával, aki nagyszabású vállalkozásához, Bél Má­tyáshoz hasonlóan munkatársakat szervezett. Ezek a művek azonban a korabeli igényeknek megfelelően jórészt a történelmi eseményeket, a birtokviszonyok alakulását, a nemzetiségek sorsát tárgyalják, és nem vizsgálják a település térségbeli szerepének változásait, a településfej­lesztő erőket, s főként nem utalnak számszerű összefüggésekre, nem térnek ki az események demográfiai hatásaira. Az 1920-as évektől kezdődően több tudományterület szakavatott képvi­selőinek, elsősorban Mályusz Elemér által ösztökélt összefogása révén következett be a kutatás területén olyan fejlődés, amely értékes, statisztikai szempontból is jól használható helytörténeti tanulmányok megírásához vezetett. A második világháború után a statisztikus Kovacsics József, a levéltári kutató Dávid Zoltán, a történész Kállay István, Bakács István, Györffy György, Kováts Zoltán, a könyvtárigazgató Dányi Dezső kutatói, tudományszervezői tevékenységének köszönhetően haladt tovább a településkutatás hely- és népességtörténeti irányvonala. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom