NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

dr. Lakatos Miklós: Az adatvédelem jogi szabályozása a magyar népszámlálások történetében

magyar kormány rendeletet adott ki például arról, hogy az áttelepült magyar és a kitelepülés előtt álló német lakosságot milyen feltételekkel lehet összeköltöztetni (4/300/1947. M.E. sz. rendelet). (El lehet képzelni az ebből adódó személyes tragédiákat, a két nemzetiség közötti konfliktusokat.) Az ún. kitelepítési rendeletet a későbbiekben többször módosították a mentesítettek körét bővítették, a politikai helyzet változása következtében az egyes politikai pártok saját német nemzetiségű párttagjaikat igyekeztek megvédeni a kitelepítéstől, egy 1947 októberében megjelent belügyminiszteri rendelet (84.350/1947. B.M. sz. rendelet) pedig a mentesítettek közé számította az ipari, bánya- és mezőgazdasági munkásokat, valamint „a községben nélkülözhetetlen kisiparosokat". E rendelet megjelenésének időpontjában azonban a kitelepítés jelentős része már lezajlott. Az áttelepítési akció befejeződésére az 1949 októberében kiadott 4274/1949 (213)M.T. sz. rendelet utalt, majd végül 1950 márciusában a 84/1950/111.25./ M.T. szám alatt kiadott rendelet intézkedett „a német lakosság áttelepítésével kapcsolatban kibocsátott korlátozó rendelkezések alkalmazásának megszüntetése tárgyában." A kitelepítési akció mérlege abban összegezhető, hogy a magyarországi német lakosságnak mintegy fele kényszerült az ország elhagyására, ami egyúttal ingatlan vagyonának teljes és ingóságai jelentős részének elvesztésével járt. A magyar gazdaság szempontjából szintén hátrányt jelentett, hogy - főleg az akció első szakaszában - nagy számban telepítettek ki szakképzett iparosokat, szakmunkásokat, földjüket belterjesen művelő gazdákat, továbbá más hasznos tevékenységet folytató személyeket. A végül Magyarországon maradó németek is éveken át többnyire bizonytalanságban, hátrányos körülmények között éltek. Az utóhatást önmagában is jelzi, hogy az 1949. évi népszámlálás alkalmával a megmaradt németségnek is csak töredéke (22 ezer fő) vallotta magát német anyanyelvűnek és csupán 2600 fő német nemzetiségűnek. A bevallás arányai később javultak, de bizonyos tartózkodást - főleg a nemzetiség bevallást - még évtizedeken át nyomon lehetett követni. Az 1941. évi népszámlálás adataival való visszaélés rendkívüli körülmények között valósult meg, akkor amikor Európa szerte erőszakos módon végrehajtott lakosságcserék történtek. (A szövetséges hatalmak előzetesen Lengyelországból 3,5 millió, Csehszlovákiából, Ausztriá125