NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Farkas János - Kovács Marcell: Az épület- és lakásösszeírások fogalmi rendszere és gyakorlata. A lakásállomány-továbbvezetés módszere, folyamatos lakásstatisztika

Az ENSZ ajánlása a „hagyományos", egész évben lakható lakások közé sorolja a lakott és nem lakott lakásokon túl az ún. idényjellegű (üdülők) és másodlagos használatra fenntartott lakásokat is, amennyiben azok egész évben lakhatóak, és kötelezően írja elő a három csoport elkülönített kimutatását. A népszámlálás nem törekedhet az épületek műszaki tulajdonságainak teljes részletességű számbavételére, ezért szükséges olyan ismérvek, jellemzők megkérdezése, amelyekből következtetni lehet arra, hogy az épület egész évben lakható-e. Erre többek között alkalmas lehet a külső falalzat anyagának a korábbi népszámlálásoknál némileg részletesebb megállapítása. Ebben az esetben is előnyösebb az épületre vonatkozóan feltenni a kérdést (tégla, kő, kézi falazóelem; közép- vagy nagyblokk, öntött beton; panel; vályog, sár, döngölt föld; fa ez utóbbi két esetben alapozással vagy anélkül - és a hőszigetelő tulajdonsággal nem rendelkező - pl. bádog, hullámpapír, sátorponyva -, egyéb falazatú kategóriákkal), mint azt a lakásadatokból közvetve előállítani. A falazat ismeretében a (lakó)épületállomány szerkezete az építés jellegét tekintve kellő pontossággal leírható, azonban állapotának jellemzéséhez ez az ismérv az építés idejével együtt sem biztosít minden szükséges információt. Ehhez legalábbis a legutóbbi felújításról lenne szükséges adatokkal rendelkezni. Az 1970. évi népszámlálás 25 százalékos felvételénél alkalmazott kérdéshez hasonlóan az épület utolsó tatarozásának jellegére (teljes, részleges, nem tatarozták) és idejére (1990 óta, 1980-1990 között, 1970-1980 között, régebben) kellene rákérdezni. A lakáskörülményekről a lakás és az épület műszaki jellemzőin túl az épület környezete is sokat elárul. A lakóövezet jellegének felvétele már szerepelt a legutóbbi mikrocenzus programjában is, az akkori válaszlehetőségeket némileg kibővítve, átalakítva a következő eltérő lakásminőséget feltételező kategóriák kialakítása a cél: - városias beépítésű lakóövezet (a városok központjára és az azt körülvevő területekre jellemző); - lakótelep (a környezete beépítettségétől egyértelműen különváló, közel azonos időben, azonos technológiával készült lakóépületek együttese); - villanegyed vagy olyan jellegű társasházi lakónegyed (az ún. zöldövezetekben lévő épületek is ide sorolandók); - családi házas lakóövezet (elsősorban a városokra jellemző, de ide tartoznak a falvak újabban beépített területei); 75