NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Farkas János - Kovács Marcell: Az épület- és lakásösszeírások fogalmi rendszere és gyakorlata. A lakásállomány-továbbvezetés módszere, folyamatos lakásstatisztika

Az üdülőegység felszereltségét illetően a vízellátás, a fűtés, a szennyvízelvezetés mód­ját, a WC fajtáját kérdezték. Miután az üdülő-összeíróív adatai mellett a tulajdonos demográfiai, iskolázottsági, fog­lalkozási és lakás jellemzői is rendelkezésre álltak, ezek közül a legfontosabbak kódszámait az üdülőívekre is átvezették. Ezután már különválasztva történt feldolgozás. Az adatok részletes publikációjára azonban sajnos - a bevallások alacsony száma miatt - nem került sor, csak az előzetes eredményeket közölték. Az üdülőállomány valós képének megrajzolása azóta is várat magára. A legutóbbi, 1990. évi népszámlálás alkalmával a húsz évvel korábbi gyakorlatot meg­ismételve a legfontosabb adatok teljes körű felvételét a népesség és a lakások ezúttal 20 száza­lékának körében végrehajtott részletesebb adatfelvétel egészítette ki. Az alapadatok közül a lakás rendeltetésére vonatkozó kérdést elhagyták. A lakottság az összeírt személyek számából volt megállapítható, az eredeti rendeltetés megfigyeléséről le­mondva egyéb lakott lakóegységként vették számba a szobának és főzőhelyiségnek tekinthető helyiségek nélküli üzleteket, műhelyeket stb., ha azokban volt összeírt személy. Az üdülők külön összeírására nem került sor. A lakott üdülők a lakások között szere­peltek, az összeírás eszmei időpontjában üresen állókra a felvétel nem terjedt ki. A lakás tulajdoni jellegének válaszlehetőségei közül ennek megfelelően kimaradt a ko­rábban itt szereplő lakott egyéb lakásegység, az állami tulajdonú lakásokat pedig kettébontva, tanácsi bérlakásokként és vállalati bérlakásokként, szolgálati lakásonként vették számba. A szolgálati lakás nem tulajdoni jelleg kategória, hanem a lakáshasználat jogcímét fejezi ki, ezért tévesen szerepelt a tulajdoni jelleg fogalmai között. Az építési évet az utolsó évtizedben épült lakások esetében nem évenként, hanem 1980­1984 között, 1985-1987 között, 1988-ban és 1989-ben csoportosításban kellett megadni. így az építési kataszterek továbbvezetése érdekében a nemzetközi ajánlásoknál részletesebben volt kimutatható a lakás- (és épület-) állomány korösszetétele, ami a felszereltség alkalmazott is­mérveivel egybevetve fontos, de korántsem elégséges információval szolgált a lakások minősé­géről, a felújítási igényekről. 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom