NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Farkas János - Kovács Marcell: Az épület- és lakásösszeírások fogalmi rendszere és gyakorlata. A lakásállomány-továbbvezetés módszere, folyamatos lakásstatisztika

gyakorlathoz visszatérve a személyek és a lakások adatait különálló íveken gyűjtötték. Épületív alkalmazásáról azonban lemondtak, az épület adatai - a korábbinál szűkebb tartalommal (rendeltetés, magasság, falazat, alapozás) - a „Lakásösszeíróív" első részében szerepeltek. Egy 25 százalékos reprezentatív mintán részletesebb adatfelvételre került sor, ennek épület-kérdései tudakolták a tetőfedés típusát, valamint az épület utolsó tatarozásának jellegét (teljes, részleges, nem tatarozták) és idejét (1945 előtt, 1945-1959, 1960-1969), továbbá a lakások és egyéb lakásegységek számát is. Az épületre vonatkozó kérdéseket többlakásos épületek esetében csak az épület első lakásánál kellett megválaszolni. A korábban az épületíven feltett kérdések másik része (tulajdoni jelleg, építési év, szennyvízelvezetés módja) a lakásösszeírás programjába került át. Az ezekre adott válaszokból többlakásos épület esetében az azonos épületsorszám segítségével gépi úton lehetett összeállítani az épületre jellemző adatokat. A lakóház tulajdoni jellegét a lakások nagyobb részének tulajdoni jellege határozta meg, építési évének pedig a legkorábban épült lakás építési évét fogadták el. A közművi ellátottság és a csatornázottság, ha egy lakásra igaz volt, elfogadást nyert az egész épületre vonatkozóan is. Ez a kétségkívül a modernizálás jegyében végrehajtott változás több hibát is eredményezett. A vegyes tulajdonú épületeket nem mutatták ki, a lakásokra vonatkozóan kérdezett építési év - ami az átépítések, leválasztások, emeletráépítések miatt a lakás tekintetében az épület építési événél pontosabb információval szolgált - pedig torzította az épület építési évét, hiszen az abban az esetben, ha az épület valamennyi lakását átépítették, nem egyezett az épületével. A társadalmi, gazdasági jellemzők nemzetközi összehasonlíthatóságának előtérbe kerülésével a népszámlálások kérdésanyagának kialakítása során egyre fontosabb szempontként jelentkeztek az ENSZ és a KGST megfelelő ajánlásai. Az alapfelvétel lakáskérdései ezeket szem előtt tartva, az egyértelműbb fogalmak használata, a könnyebb érthetőség és az áttekinthetőbb forma következtében jelentősen megváltoztak. A rendeltetésre adható válaszok szánra lecsökkent, külön kérték viszont a növekvő számú nyaralók és csak nyáron használt tanyai lakások bejegyzését. Ezek korábban együtt szerepeltek mint nyári lakások, sőt kezdetben mint nem lakott, vagy mint üres lakások, és így az öszszeírás helyén torzították a lakásállomány kimutatott szerkezetét. 64