NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Farkas János - Kovács Marcell: Az épület- és lakásösszeírások fogalmi rendszere és gyakorlata. A lakásállomány-továbbvezetés módszere, folyamatos lakásstatisztika

- A lakásállományra vonatkozó állapotfelvételek, amelyek egy adott időpontra vonatkozóan mérik fel a lakásállomány állapotát, a benne élők társadalmi összetételével összefüggésben. - Az ehhez szükséges adatokat a lakásösszeírások biztosítják. A lakásösszeírások - bár a gyakorlatban részleges lakásösszeírásokat is végrehajtanak - általában az adott területi egység lakásállományának teljes körű összeírását tételezik fel. A lakásokon túl tehát vonatkoznak mindazon egyéb létesítmények számbavételére, amelyek emberi lakhely céljára szolgálnak. - Egy ország egészére kiterjedő lakásösszeírás végrehajtásának szükségessége csak nagyobb időközönként - általában 10 évenként - merül fel. Felvételtechnikai és gazdaságossági tényezők, de a lakáshelyzetnek a népesség számával és életkörülményeivel való szoros összefüggése, sokrétűbb elemzési lehetősége is indokolja a lakásösszeírások népszámlálásokkal együtt történő lebonyolítását. - Az ún. folyamatos lakásstatisztika, amely (általában) két állományi felvétel között méri fel a lakásállományban beállott változásokat, illetve azokban az években, amikor nincsenek állományi felvételek, néhány egyszerű, szűk körű mutatót számítanak a lakásállományra vonatkozóan. A folyamatos lakásstatisztika fő jellemzője még, hogy jellemzőivel nem veti össze a lakásállomány és a népesség mutatóit (erre a módszertan nem is ad lehetőséget). A lakásállományi statisztika alapvetően lakossági megkérdezés alapján, kérdezőbiztosok segítségével végrehajtott adatgyűjtés, míg a folyamatos lakásstatisztika alapvetően intézményi statisztika, ahol az adatokat nem közvetlenül a lakás tulajdonosától vagy bérlőjétől, lakójától, hanem különböző - a lakások építését, fenntartását, forgalmát végző és felügyelő - szervezetektől (önkormányzatok, illetékhivatal, lakásszövetkezetek, építést és felújítást végző gazdasági vállalkozások, nonprofit szervezetek, illetékhivatalok stb.) gyűjtik be. A lakásállományi statisztika fő bázisa a 10 évenként végrehajtott népszámlálások, a népszámlálások között mikrocenzusok, de ide kell sorolni az olyan nagyobb (országosan reprezentatív) lakossági felvételeket is, amelyek a népszámlálásokhoz hasonló lakásfejezeteket tartalmaznak (jövedelemfelvételek, háztartás-statisztika, életmód-időmérleg felvételek, szintetikus életmódfelvételek, életmód-rétegződés felvételek). Ezeket a felvételeket a KSH végezte és végzi, de a lakásállományi statisztika adatbázisát szolgálják a korábban nagyobb kutatóintézetek, 1990 óta pedig a közvélemény-kutatók által végzett nagyobb (olykor panelalapú) reprezentatív felvételek is. Ezek mellett léteznek kisebb, nem országosan reprezentatív mintán készült lakásfelvételek, amelyek egy-egy területi egység (város, országrész) állapotát mérik fel, vagy egy-egy társadalmi csoport lakáskörülményeire koncentrálnak stb. Bár a lakásállomány állapotának, a 53