NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)
Czibulka Zoltán: Az állampolgárság, a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás összeírásának népszámlálási lehetőségei és problémái
kívül, mely hazai nyelveket beszéli még?". 1900-tól a nyelvismeret kérdését nem korlátozták a hazai nyelvekre, és gyakorlatilag azonos módon fogalmazták meg a kérdést: „Anyanyelvén kívül mely más nyelven beszél még?". Az 1970. évi népszámlálás a nyelvismeret vizsgálatában is eltér a többi népszámlálástól. Ekkor ugyanis csak a népesség 25 százalékára kiterjedő reprezentatív felvételi programjában szerepelt a nyelvismeret kérdése. A kérdés megfogalmazása azonos volt az előző népszámlálásokéval. A válaszokat minden népszámláláskor bejegyzéssel kellett megadni, soha nem volt aláhúzással megválaszolható beszélt nyelv a kérdőíveken. 1990-ben némileg módosult a kérdés feltevése, ezzel együtt a válaszbejegyzés is: „Anyanyelvén kívül más nyelven beszél-e? nem (0) - ige» , mégpedig: ". A kérdőíven kitöltési útmutatóként szerepelt, hogy a kérdésre több válasz is adható. A korábbi népszámlálások kérdőívein erre nem történt utalás, de ott is megengedték több válasz bejegyzését. A feldolgozások során legfeljebb három, az anyanyelvtől eltérő nyelvet tudtak figyelembe venni. A nyelvismeret tekintetében megállapítható, hogy az utóbbi ötven évben csökkent a két vagy több nyelven beszélők aránya: amíg 1941-ben a lakosság csaknem 15 százaléka, addig 1990-ben csak 9 százaléka beszélt két vagy több nyelven. A változásban közrejátszott a nemzetiségi népesség számának és arányának 1941 és 1949 közötti radikális csökkenése: körükben természetesen jóval magasabb a legalább két nyelven beszélők aránya, mint a népesség egészében. Az alacsony, 10 százalék alatti arány 1949 óta tapasztalható. Akkor száz személyből csak nyolcan beszéltek két vagy több nyelven. 1949 és 1960 között némileg emelkedett, s az időszak végén 8,7 százalékot ért el a többnyelvűek aránya. A mélypontot az 1980. évi népszámlálás regisztrálta, amikor csak 7 százalék volt azoknak az aránya, akik anyanyelvükön kívül más nyelven is beszéltek. Az anyanyelven kívül beszélt nyelvek között 1941-ig a német állt első helyen (a két vagy több nyelven beszélők 43 százaléka beszélt németül, a németül beszélőknek pedig 45 százaléka volt német anyanyelvű). Szintén magas volt a szlovák nyelvismerettel rendelkezők aránya: 270 ezren beszéltek szlovák nyelven, közülük négyből három második nyelvként használta a szlovákot. A kitelepítés és a lakosságcsere 1949-re mindkét nyelvet érintő nagy törést okozott a nyelvismereti struktúrában, hasonlóan az anyanyelvi és a nemzetiségi összetétel alakulásához. Annak ellenére, hogy a németet lényegesen kevesebben, csaknem feleannyian beszélték, mint 37
