NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Czibulka Zoltán: Az állampolgárság, a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás összeírásának népszámlálási lehetőségei és problémái

haladta a 14 százalékot, azaz minden hetedik személy közéjük tartozott. Több mint egyharmaduk olyan anyanyelvet vallott be, amelyik nem szerepelt a kiemeltek között, de az 1993. évi kisebbségi törvény szerint a nyelvet beszélő nemzetiség a hazai nemzeti, etnikai kisebbségek közé tartozik. Közülük lengyel anyanyelvűnek csaknem 3800-an vallották magukat, a görögöt több mint 1600-an, a bolgár nyelvet pedig csaknem 1400-an jegyeztették be anyanyelvükként. Ukrán és ruszin anyanyelvűek összesen mintegy 700-an voltak. Kétségtelen, hogy alacsonyak a számok, azonban figyelembe kell venni, hogy az adat - csakúgy, mint az 1980. évi nemzetiségi kérdésnél a cigányok esetében - kérdőív-szerkesztési, módszertani okok miatt is alacsonyabb lehet a valóságosnál. A következő évezred első népszámlálása kérdőívének tervezésekor az anyanyelv esetében is figyelembe kell venni a kisebbségi törvényben elismert nemzetiségek nyelvhasználatát. A cigány, roma nemzetiségűek jogos igénye, hogy a körükben gyakori beás és romani nyelv is szerepeljen a kiemelt, nemzetiségi nyelvek között. 4. Nyelvismeret Az 1990. évi népszámláláskor az ország népességének 98,5 százaléka volt magyar anyanyelvű, és 97,8 százaléka magyar nemzetiségű. Az, hogy a hazai nemzeti, etnikai kisebbségek nyelvét anyanyelvüknek vallóknak és a nemzetiségük alapján magukat nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozónak vallóknak milyen az aránya, a nyelvi elmagyarosodás, asszimiláció fokmérője lehet. A hazai nemzetiségek közül leginkább a cigányság vesztette el ősei nyelvét, de a többi kisebbség esetében is tapasztalható, hogy egyre többen vallják magukat magyar anyanyelvűnek, és a nemzetiség nyelve - nemzetiségenként eltérő arányban - második, anyanyelven kívül beszélt nyelvként jelenik meg a népszámlálási kérdőíveken. A nyelvismeret azonban nemcsak a nemzetiségi hovatartozás szempontjából fontos kérdése a népszámlálásoknak. Az adatfelvételek általában a két- és többnyelvűek számának és arányának meghatározását, illetve a beszélt nyelvek szerinti megoszlásának bemutatását is célul tűzik ki. A nyelvismeret 1880 óta része a népszámlálási felvételi tematikának. Ekkor és 1890ben csak a hazai nyelvek ismeretének a felmérésére terjedt ki a kérdőív. 1880-ban az anyanyelvvel közös válaszrészhez kellett bejegyezni a beszélt hazai nyelvet vagy nyelveket: „Mi az anyanyelve? (azonkívül mely hazai nyelvet beszéli még?) ". 1890-ben - ugyan csak alkérdésként, de - az anyanyelvtől külön kellett válaszolni a nyelvismeretre: ,,a) Mi az anyanyelve? b) Azon 36