NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Czibulka Zoltán: Az állampolgárság, a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás összeírásának népszámlálási lehetőségei és problémái

(1), - német (2)

, - tót (3)

, - oláh (4)

, - ruthén (5)

. — horvát (6)

, - szerb (7), - bunyevác. sokác (81". 1941-ben visszakerült a kérdőívre a kérdésre vonatkozó rövid magyarázat: „anyanyelve: (az a nyelv, amelyet az illető saját nyelvének vall és a legjobban és legszívesebben beszél). A válaszszavak között az 1930. évi lehetőségeken túl aláhúzással válaszolhattak a hazai zsidóság vagy a cigányok nyelvét anyanyelvüknek vallók is. Az előnyomtatott válaszszavak a következők voltak: „ magya

r - néme

t - szlovák (tót

) - romá

n - ruté

n - horvá

t - szer

b - bunyevác. soká

c jiddi

s - hébe

r - cigán

y". 1949-ben a kérdést a következőképpen fogalmazták meg: „anyanyelve (az a nyelv, amelyet az illető saját nyelvének vall és a legjobban és a legszívesebben beszél) ". A válaszszavak sorrendje és az előnyomtatott nyelvek azonban eltértek az előző népszámlálásétól. Az aláhúzható válaszlehetőségek a következők voltak: „ magya

r - szlová

k - romá

n - horvá

t - szer

b néme

t - bunyevác, soká

c - vend, szlové

n - cigán

y". 1960-ban az előző népszámláláshoz képest elmaradt a kérdés szövegéből a magyarázat, illetve a válaszlehetőségek sorrendje változott, így nem ékelődött a délszláv nyelvcsoportba tartozó nyelvek közé a német. A délszláv nyelvek korábbi részletezettsége is megszűnt: „ mag\'a

r - szlová

k — romá

n - néme

t — horvá

t - szer

b- egyéb délszlá

v -cigány". 1970-ben nemcsak a válaszszavak sorrendje változott, hanem szűkült a délszláv nyelvek feldolgozhatósága is. Az 1970. évi népszámlálás tehát nemcsak a nemzetiség, hanem az anyanyelv szempontjából is szerényebb feldolgozásokra, elemzésekre adott lehetőséget, mint az előző vagy a következő népszámlálások. A választható nyelvek a következők voltak: .. magyar (1

) - szlovák (2

) - román (3

) - horvát, szerb, egyéb délszláv (4

) - német (5

) cigány (6

) ". 1980-ban a délszláv nyelvcsaládba tartozó nyelvek esetében három nyelv megjelölésére volt lehetőség. A nemzetiséggel ellentétben az anyanyelvnél szerepelt a cigány válaszlehetőség is: „ magyar (1

) - szlovák (2

) - román (3

) - horvát (4

) - szerb (5

) - szlovén (6

) - német (7

) - cigány (8

) ". Az 1990. évi népszámlálás lehetőséget biztosított a hazai nemzetiségi nyelvektől eltérő, az „egyéb, mégpedig: " részhez bejegyzett nyelvek részletes feldolgozására. Az anyanyelvek kódolására ezért az eddigi egy kódpozíció helyett két kódpozícióban került sor: „ magyar (01

) - szlovák (02

) - román (03

) - horvát (04

) - szerb (05

) - szlovén (06

) - német (07) - cigány (08

)". Bár viszonylag kevesen, 22 ezren jelöltek meg a felsoroltaktól eltérő nyelvet anyanyelvükként (az egyéb csoportba tartozók így a népességnek mindössze 21 ezrelékét tették ki), a nem magyar anyanyelvűek között azonban - a cigány és a német anyanyelvűek után - a harmadik legnépesebb „csoportot" alkották: a nem magyar anyanyelvűek között, arányuk meg35