NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Összefoglaló a kötetben szereplő tanulmányokról

A részterületekre vonatkozó mezőgazdasági cenzusoktól eltekintve általános mezőgazdasági összeírásra 1935 után legközelebb 1972-ben került sor, amit azután több teljes körű és reprezentatív összeírás követett. 1972-ben már minden korábbinál több kérdés irányult a család és a munkaerő fontosabb paramétereire. A gazdaságok komplex számbavételéhez a humán háttér fontosabb vonásainak felrajzolása éppúgy hozzátartozott, mint a termelés mutatói. A lakossági cenzusok két fajtájának összekötését a múlt században természetesnek vélték. A kedvezőtlen tapasztalatok vezettek oda, hogy a népszámlálások és a mezőgazdasági öszszeírások teljesen szétváltak. A háború utáni évek kényszerhelyzete egyetlen alkalommal (1949ben) indokolta a két téma összekapcsolását. A merev szétválasztást azonban mindkét cenzus megsínylette, a fejlődés során kiderült, hogy egyikük sem mondhat le a másik programjának bizonyos elemeiről. Ésszerű lenne tehát egy olyan rendszer kidolgozása, amely a két cenzus kapcsolódása az eddiginél szorosabb és egymás adatainak felhasználásával a kettős rákérdezés elkerülhető, az adatszolgáltatók felkeresése egyszerűsödhet. A gyakorlati kérdések közül talán a leginkább alapvető fontosságú az összeírás! regiszterek kellő átjárhatóságának biztosítása. Az új rendszerben ésszerű lenne, ha a népszámlálás megelőzné az agrárcenzust, mivel adatai tartalmazzák a mezőgazdasági összeírás adatszolgáltatóinak túlnyomó részét, és jó alapot nyújtanak különböző mintavételes felvételek számára is. Ahhoz, hogy a népesség-összeírás biztosítsa a szükséges információkat a mezőgazdasági összeírás számára, szükséges a népszámlálási adatok kibővítése mezőgazdasági adatokkal (megművelt földterület nagysága, állatállomány). Ezek alapján meghatározható, hogy a mezőgazdasági összeírás során kiket keressenek fel. A népszámlálást követő mezőgazdasági összeírás (amely részletesen csak az árutermelő gazdaságokat ölelné fel) elhagyhatná a munkaerőre és a gazdálkodó személyére vonatkozó adatokat. A kisméretű, mintegy egymillióra tehető törpegazdaságoknak egy mezőgazdasági kérdéseket is tartalmazó népszámlálás utáni teljes körű kikérdezése felesleges. A komplex felvételi rendszer idejét és programjait ésszerű egységbe foglalni, ami a lakossági cenzusok munkáját egyszerűsíthetné, a rendelkezésre álló adatállomány felhasználhatóságát pedig növelné és jelentős költségmegtakarítással járna. 18