NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Összefoglaló a kötetben szereplő tanulmányokról

talmazta az intézeti háztartás legfontosabb jellemzőinek némelyikét, de nem adott egyértelmű választ a fogalom minden részletére. Előrelépést jelentett az intézeti háztartások számbavételében az 1960-as népszámlálás. Ekkor foglalták össze első ízben részletesen - a felvételi utasítás részeként - az összeírásukkal kapcsolatos teendőket. Az ezt követő népszámlálásokban mind nagyobb hangsúlyt kapott az intézeti háztartások összeírása, de másodlagos szerepe végig megmaradt. Az intézeti háztartások és bennük élők adatainak a bemutatása azonban ennél nagyobb figyelmet érdemel. Különös hangsúlyt ad ennek a következő népszámlálás előkészítésekor az a tény, hogy a gazdasági és társadalmi rendszerváltás következtében az intézeti háztartások struktúrája jelentősen megváltozott, amiből egyenesen következik az intézeti háztartásokban élők összetételének számottevő módosulása is. Bár az intézeti háztartások számának és összetételének a változásait a folyamatos statisztikai adatgyűjtések és a különböző nyilvántartások elvben biztosítják, azok nem képesek a témát olyan részletezettséggel bemutatni, mint egy teljes körű népszámlálás. A népszámlálás nemcsak arra ad lehetőséget, hogy a különböző rendeltetésű intézetek felszereltségét, ellátottságát stb. felmérjék, hanem arra is, hogy az ott élők adatait összekapcsolva az intézeti háztartás jellemzőivel, azok életkörülményeiről részletes ismereteket szerezhessünk. A kilencvenes évek első felében a társadalom és gazdaság számos területén kialakult új körülményekhez kellett igazítani a jogszabályokat, új törvények, rendeletek születtek. A népszámlálás előkészítésének intézeti háztartásokkal kapcsolatos feladatai között emiatt elkerülhetetlenné vált a rendeltetés szerinti csoportosítás újragondolása, az érvényes jogszabályokkal főként a szociális törvénnyel - való harmonizációja. Korábban az intézeti háztartások túlnyomó többségét a költségvetési szervek, az állami vállalatok és a szövetkezetek tartották fenn. A rendszerváltást követően e tekintetben megnőtt az egyházak szerepe, az állami vállalatok, szövetkezetek többségének helyébe az új gazdálkodási formákat választó társaságok léptek, s új fenntartóként jelentek meg a nonprofit szervezetek és a magánszemélyek, egyéni vállalkozók is. A soron következő népszámlálás alkalmával nagy hangsúlyt kell kapnia, hogy miképpen alakulnak az intézeti háztartásban élő személyek életkörülményei, milyen elhelyezésben és ellátásban részesülnek stb. Ehhez nélkülözhetetlen a korábbi népszámlálások erre vonatkozó kérdéseinek a bővítése, pontosítása, illetve a feldolgozás során az intézeti háztartások ezen adatai15