NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Oros Iván: Mezőgazdasági kérdések a hazai lakossági cenzusokban

lényegét azonban inkább elködösítette, merthogy az ő és az eltartott családtagok munkavégzése között éles határ nem volt húzható. Az érintett személyek precíz besorolása nehézségekbe ütközött és az egymástól eltérő számlálási elvek, felvételi utasítások következtében az adatok összehasonlíthatósága is csorbát szenvedett. 1910-es népszámlálási vélemény szerint a gazdasági segítő családtagoknál - és részben a gazdasági napszámosoknál is - a kereső minősítés sok esetben kétséges, úgy hogy ugyanazokat a személyeket (különösen a nőket) az egyik népszámlálás segítő családtagoknak, a másik népszámlálás gazdasági napszámosoknak vagy kisbirtokosok eltartottjainak minősíttette. Bizonyosra vehető, hogy a keresők és eltartottak munkavégzése - különösen a kisbirtokosrétegnél - többnyire elmaradt a gazdák, a gazdaságvezető háztartásfők elfoglaltságától, ugyanakkor valószínűleg a felnőtt korú eltartottakként összeírtak gazdasági munkateljesítményénél többet teljesítettek. Az alapvető problémát azonban - hogy a népszámlálások alkalmával ezeket a személyeket egyöntetűen hova sorolják - az elmúlt száz év alatt nem sikerült megnyugtatóan eldönteni. 1960-tól a korábbi problémát még az is tetézte, hogy kibővítették a kategóriát egyrészt a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok és termelőszövetkezeti csoporttagok háztáji gazdaságában, illetve a termelőszövetkezetben végzett munkában segítő családtagok körével, másrészt a nem mezőgazdasági főfoglalkozású személyek az úgynevezett „kétlakiak" gazdaságában is elfogadták a segítő családtagokat. Az átmeneti kategóriát jelentő és fogalmilag egyértelműen nem meghatározott segítő családtagok száma száz év alatt gyakran ingadozott, de csökkenő tendenciát mutatott. A föld reprivatizálása után a probléma ismét nagyobb súllyal jelentkezhet, amiből a kivezető utat részben a tényleges munkavégzés mérésével, részben a segítő családtag helyett új fogalmi kategória vagy kategóriák bevezetésével kellene megtalálni. A mezőgazdasági keresők és a gazdaságokhoz tartozó népesség a foglalkozási ágak és a birtokméret kombinációjával jól tagolható volt, ami a foglalkozási és a társadalmi viszonyokról jó tájékoztatást adott. A legnagyobb részletességgel az 1900-as cenzus elemezte a mezőgazdasági népességet, amelynek során mind a foglalkozási, mind a birtokolt és megművelt területet kombinálva közölték az adatokat. A közölt eredményekből számos fontos következtetésre jutottak. Ilyen volt például az az első ízben közölt információ, hogy a gazdasággal rendelkezők 129