NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Összefoglaló a kötetben szereplő tanulmányokról

a nemzetiségi politika és a környező országokkal fennálló kapcsolat hatása. Ugyanakkor fontos kérdése a nemzeti, etnikai összetétel, illetve az egyes nemzeti, etnikai kisebbségi csoportok jellemzői megállapításának, különösen olyan népcsoportok esetében, amelyek az anyaországuktól régen elszakadtak vagy messzire kerültek, és amelyeknél részben emiatt is a nyelvi asszimiláció igen előrehaladott. A tanulmány javaslatot tesz a vallás kérdezésére is, amelynek népszámlálási vizsgálatára utoljára 1949-ben került sor. A kérdezésnél 2001-ben is a vallást, és nem a vallásosságot, a vallásgyakorlást kellene tudakolni. A kérdéssel a jelenlegi tényleges felekezeti, vallási hovatartozást, az egy egyházhoz vagy vallási közösséghez való tartozást kell megállapítani. Végül a tanulmány kiemeli az úgynevezett adatvédelmi törvényből a különleges adatok körébe tartozó népszámlálási kérdésekre vonatkozó, valamint a kisebbségi törvényből a nemzetiségi, etnikai hovatartozás kérdezését szabályozó paragrafusokat. Az 1869. évi első hivatalos magyar népszámláláshoz már kapcsolódott épület- és lakásszámlálás. A minden lakhelyül szolgáló lakásra és épületre kiterjedő adatfelvétel tudakolta a lakás pontos címét, elhelyezkedését, a helyiségek számát. 1890-ben a „Házi gyűjtő lajstrom" már épületadaíokra vonatkozó kérdéseket is tartalmazott. Az épület tulajdoni jellegén kívül kérdezte az épület típusát, falazatát, tetőzetét. Ezt követően teljes körű, minden épületre kiterjedő adatfelvételre csak két ízben, 1900-ban és a 1949-ben került sor. 1900-ban a lakások különböző rendeltetésű helyiségeinek számbavételekor tovább bővítették a kérdéseket. A személyi „Számlálólapon" új kérdésként megjelent a lakáshasználat jogcíme. Az ekkor „Házigyűjtőívnek" nevezett összesítőn már a tulajdonos neve és foglalkozása is szerepelt, és azt is meg kellett adni, hogy az épület hány emeletes. Az 1910. évi népszámlálással együtt végrehajtott épület- és lakásadat-felvétel már csak a lakás céljára használt épületek és a teljes lakásállomány (lakott és nem lakott lakások, valamint a lakásként használt egyéb lakóegységek) összeírására vonatkozott. Az 1920. évi népszámlálást a korábbi formát megőrizve hajtották végre. Két új ismérvvel, a lakott részek alápincézettségével és az épületben lévő árnyékszékek számával és minőségével bővült az épületmutatók köre. A társadalmi rétegződés fontos mutatója a ház-, illetve a földtulajdon, az 1920. és 1930. évi népszámálás országos adatközlései a kereső népesség belső rétegződésének jellemzésére használták ezeket az adatokat. 1930-ban a házi gyűjtőíven a tulajdonos nevén és foglalkozásán kívül 12