NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Oros Iván: Mezőgazdasági kérdések a hazai lakossági cenzusokban

3. Középméretű gazdaságok (5-100 kat. holddal) 1900-1941 (5-10, 10-20, 20-50, 50-100 kh.) 1941 (5-10, 10-15, 15-20, 20-25, 25-50, 50-100 kh) 1960 (5-8, 8-10, 10-15, 15-20, 20-25, 25 kh. felett) 4. Nagygazdaságok (100 kat. holdnál több földdel) 1900-1930 (100-200, 200-1000, 1000 kh felett) 1941 (100-200, 200-500, 500-1000, 1000 kh. felett) 1949 (nincs bontás) 1960 (nincs ilyen csoport) A foglalkozás szerinti megkülönböztetésben fontos új elemként jelentkezett már a múlt században a segítő családtag fogalmának bevezetése a népszámlálásokba. Segítő családtagnak az önálló iparosok, kereskedők, mezőgazdasági birtokosok munkájában részt vevő és más kereső foglalkozást nem folytató munkaképes korú családtagokat tekintették. A kimutatott segítő családtagok többsége a mezőgazdasághoz tartozott. A segítő családtagot már az 1870-es népszámlálás is megkülönböztette, és azóta valamennyi népességi cenzus alkalmazta, azonban gyakorta eltérő definícióval. Ez számos zavar forrása volt és az összehasonlítást lehetetlenné tette, de befolyásolta a mezőgazdasági keresők számát is. Külön kategóriába sorolásukra azért volt szükség, hogy az önálló keresettel nem rendelkező, de a családi gazdaság termelő munkájában rendszeresen résztvevő rétegeket az eltartottaktól elkülönítsék. A magas gyerekszám következtében a parasztság földhiánya a század elejére végzetessé vált, amit a többi gazdasági ág lassú fejlődése csak kis mértékben enyhített. A túlnépesedő kisméretű gazdaságok nem biztosítottak teljes foglalkoztatást. A jelenség méreteire jellemző, hogy az 1900-as népszámlálás szerint az önálló mezőgazdasági birtokosok, földművesek létszámát segítő családtagjaik száma 15 százalékkal meghaladta. 1910-ben ez az arány már 87 százalékra csökkent. A későbbiek során számuk rohamosan fogyott, mivel a kivándorlások, a háborús veszteségek, a társadalmi átrétegződés elsősorban az ő állományukat apasztotta. Drasztikus létszámcsökkenésük a mezőgazdasági aktív keresők számát is csökkentette. A segítő családtagok problematikája arra vezethető vissza, hogy a népszámlálások nem tértek ki a végzett munka mennyiségének mérésére, így az egyes személyek foglalkozási besorolása a számlálókra volt bízva. A többé-kevésbé alapos utasítások ellenére a minősítések eléggé szubjektív módon történtek. (Pl. a kis gazdaságméretek esetleg csak az év egyes időszakaiban nyújtottak a családtagoknak munkalehetőséget.) A segítő családtag kategóriája a foglalkozási besorolást sok tekintetben - mivel nem volt tiszta kategória - megkönnyítette, a dolgok 128