NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Összefoglaló a kötetben szereplő tanulmányokról

politikai és gazdasági változások következtében, illetve egyéb folyamatoknak köszönhetően Magyarország részvétele a nemzetközi migrációban fokozódott, ennek következtében nemcsak a külföldön munkát vállaló, tanuló vagy egyéb ok miatt huzamosan külföldön tartózkodó magyar állampolgárok száma nőtt, de jelentősen megemelkedett az életvitelszerűen Magyarországon élő olyan külföldi állampolgárok száma is, akik az adatfelvétel szabályai szerint az összeírás körébe tartoznak. A nemzeti, etnikai érzelmi kötődést a korábbi népszámlálásoknál több kérdés feltevésével célszerű megvizsgálni. Továbbra is alapvető fontosságú az anyanyelv kérdezése, amely 1880 óta szerepel a magyar népszámlálási tematikában. A magyar népszámlálási gyakorlatban az anyanyelv meghatározása az eredeti (gyermekkorban, először megtanult) nyelv mellett azt a kritériumot is magába foglalja, hogy azt a személy jelenleg is használja (saját nyelvének vallja, legjobban és legszívesebben beszéli). Ezzel szemben a jelenleg érvényes nemzetközi ajánlás éles megkülönböztetést tesz az első nyelv és a jelenleg használt nyelv között. A következő évezred első népszámlálása kérdőívének tervezésekor az anyanyelv esetében is figyelembe kell venni a kisebbségi törvényben elismert nemzetiségek nyelvhasználatát. A cigány, roma nemzetiségűek jogos igénye, hogy a körükben gyakori beás és romani nyelv is szerepeljen a kiemelt, nemzetiségi nyelvek között. A nyelvismeretről szintén folyamatos idősor áll rendelkezésre (bár 1970-ben csak a népesség 25 százalékára kiterjedő reprezentatív felvétel programjában szerepelt, az 1880. és az 1890. évi népszámlálás pedig csak a hazai nyelveket tudakolta). A válaszokat minden népszámláláskor bejegyzéssel kellett megadni, soha nem volt aláhúzással megválaszolható a beszélt nyelv kérdése a kérdőíveken. A nyelvismeret vizsgálatát az ENSZ és az Eurostat a nem alapvető ismérvek között ajánlja tagországainak. Az ajánlás szerint a nyelv(ek) ismerete egy vagy több meghatározott nyelven történő beszélni és/vagy írni tudás képességét jelenti. A magyar népszámlálások során 1941 óta - 1970 kivételével - arra a kérdésre is választ kerestek, hogy az összeírt származás szerint érzelmileg melyik néphez vagy népcsoporthoz kötődik, milyen nemzetiségűnek vallja magát. A nemzeti, etnikai hovatartozás közvetlen kérdése ugyanakkor jóval több szubjektivitást, egyéni mérlegelés miatti torzulást tartalmazhat, mint a nyelvismereti kérdések. Kétségtelen, hogy az eddigi népszámlálási eredményekben érzékelhető 11