NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Oros Iván: Mezőgazdasági kérdések a hazai lakossági cenzusokban

E szervezetek mellet a legutóbbi években az Európai Unió tevékenysége gyakorol minden korábbinál erősebben érvényesülő hatást a cenzusok programjára és módszereire. Az egységesítés jelentősége nemzetközi viszonylatban abban nyilvánul meg, hogy az országok adatai mind teljesebben válnak összehasonlíthatóvá, és a származtatott mutatók így azonos tartalomra vonatkozhatnak. Az egységes fogalmak alapján összeírt statisztikai adatok a nemzetközi összehasonlítások számára minden korábbinál jobb lehetőséget nyújtanak. A népességi cenzusok rendszeres kísérője volt már a kezdeti időktől fogva a mezőgazdaságra vonatkozó kérdések beiktatása a felvételi programba. Ez a dolgok természetéből adódóan, mint láttuk, kézenfekvő volt. Az a meggondolás, hogy ilyen nagyterjedelmű feladat végrehajtásakor igyekeznek minél több kérdésre választ kapni, bizonyos fokig érthető. A lakossági cenzusok rendkívül magas költségtényezői közül az adatszolgáltatók teljes körű, hiánytalan felkeresése talán a legjelentősebb. A helyszínen a kérdések feltevése bizonyos határokig bővíthető és nem növeli arányosan a költségkihatásokat. A túl sok kérdés azonban lassítja a felvételt, elvonja a figyelmet az alapvető célkitűzéstől, csökkenti az adatok megbízhatóságát és növeli a feldolgozás terjedelmét. Óhatatlanul is kialakul az a helyzet, hogy egyes kérdések elsőrangú fontosságúak, mások háttérbe szorulnak. Elmondhatjuk, hogy a statisztikai adatgyűjtések iránt megnyilvánuló maximaiizmus a cenzusokra még inkább vonatkozik. A lakossági cenzusok széleskörű figyelmet keltenek, végrehajtásukhoz az érdekelt intézmények igényeinek felmérése, megfelelő apparátus kiépítése és mindenekfelett tetemes anyagi háttér szükséges. Azok a szervek, amelyek ezt biztosítják, többnyire beleszólást is követelnek a programok kialakításába. A jelszó: ha már úgyis mindenkit felkeresnek, olyan kérdésekre is választ kell kémi, amelyek ezeket a szerveket érdeklik, tekintet nélkül arra, hogy a tárgyi feltételek erre adottak-e, vagy sem. Nincsenek tekintettel arra, hogy az alapvető cél végrehajtását a rárakódó pótigények milyen mértékben befolyásolják. Ez a sokféle oldalról megnyilvánuló „cenzus effektus"-nak tekinthető jelenség minden nagyobb összeírásnál érezteti hatását. Számolni kell azzal, hogy az átfogó lakossági cenzusoknál a túlzott adatkérésre irányuló veszélyek fokozottak. A statisztikus megoldásként a cenzusokhoz kapcsolható reprezentatív kiegészítő felvételek alapján elégítheti ki ezeket az igényeket, hogy a teljes körű felvétel szikár programját megvédhesse. 118