NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Oros Iván: Mezőgazdasági kérdések a hazai lakossági cenzusokban

3. Az agrárkérdések a népszámlálások programjában A népszámlálások történeti fejlődése során a mezőgazdasági kérdések - mint már korábban említettük - idősorrendben három területre vonatkoztak: az állatokra, a földre és a mezőgazdasági munkavégzésre, ideértve a foglalkozási adatokat is. Az önálló magyar statisztikai szolgálat megalakulása után végrehajtott első két népszámlálás az állatállomány legfontosabb adataira is kiterjedt. Ezzel az osztrák hatóságok által végrehajtott 185l-es és 1857-es népszámlálások gyakorlatát követték, a kérdések is az osztrák nomenklatúrának feleltek meg. Érdekes az 1870-es népszámlálási adatok elemző kötetéhez fűzött megjegyzés, amely világosan bizonyította, hogy Keleti Károly és társai tisztában voltak a cenzusoknál követendő ideális alapelvvel: „Habár a népszámlálások tudományos, leginkább a nemzetközi statisztikai kongresszusok által kifejtett elmélete, bármely más tárgyaknak a népszámlálással együttes megszámláltatását roszalja: a házi állatoknak a népesség megszámláltatása alkalmával egyidőben eszközlendő számlálását mégis elrendelte az 1869 évi III törvényczik s elrendelte hihetőleg azon szempontból indulva, hogy a hasznos házi állatoknak megszámláltatása, ha külön eszközöltetik, mégis hasonló nagy gépezetet s valószínűleg igen megközelítőleg hasonló költséget is okozott volna. Vájjon külön eszközölt ily állatszámlálás helyesebb eredményre vezet-e, azt előleg állítani bajos; tagadhatatlan mindamellett, hogy a végrehajtott számlálás ép ezen ága, t. i. az állatszámlálás mutatja fel a kevésbé megbízható eredményeket s az állatok kimutatott létszámának helyességéhez fér a legtöbb gyanú. Igazolja pedig ezt nemcsak az általános tudat, vagyis a birt ismeret állattenyésztési viszonyainkról; hanem igazolja, és méginkább, számos e tekintetben beérkezett jelentés a kevésbé szigorúan eszközölt megszámlálásról és a nagyobb mérvben gyakorolt eltitkolásról. Végül pedig könnyen felfogható e körülmény, ha meggondoljuk azt, hogy a számbavétel ezen neménél már vagyoni tárgy, földmivelő köznépünk egyik kiváló vagyonrésze volt kérdés alatt, a fiskális érdekek iránti gyanakodás pedig épen a vagyon kutatásánál oszlatható el legkevésbé, s oly akadálya a hivatalos statisztika fejlődésének, amelyIyel a legműveltebb államok is egyre kénytelenek megküzdeni. A nélkül, hogy az összehasonlítás a külföldön kimutatott eredményekkel e hivatalos műben - melynek határain az túlesik - csak meg is kiséreltetnék, mégis szükségesnek látszott e 119