NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Szűcs Zoltán: Az intézeti háztartások összeírása. A lakóhely és a tartózkodási helyértelmezése az intézeti háztartásokban élők körében

Új kérdésként került rá az összeíróívre az intézet elhelyezésének tudakolása, amely arra keresett választ, hogy az adott intézeti háztartás „intézeti épület(ek)ben - lakóépületben - középületben, üzemi épületben - ideiglenes építményben - mozgó vagy egyéb létesítményben" van-e. 1990-ben a „családi állása" kérdés a „Személyi kérdőív"-ről átkerült a „Lakáskérdőív" első oldalán lévő táblázatba, ahol a lakásban lakó személyeket kellett felsorolni. Ide értelemszerűen csak magánháztartáshoz tartozó személyek kerülhettek, az intézetekben élőkről nem készült névjegyzék, az intézeti lakók elhatárolására csak az adatfeldolgozás során volt lehetőség. 2. A „Lakásív" és a fővárosi intézeti összeírás A fővárosi statisztikai hivatal egészen a II. világháborút követő 1949. évi népszámlálásig az adatfelvételhez az országostól eltérő, annál bővebb kérdőíveket használt, azokat időről időre, népszámlálásról népszámlálásra bővítette, újabb és újabb információkat gyűjtve ezzel a főváros népességéről, lakásállományáról. Ezek az újítások, bővítések a későbbiekben megjelentek az országos adatfelvételek kérdőívein is, a fővárosi kezdeményezések tehát országosan is gyakorlattá váltak. A lakásadatoknak az országosnál részletesebb kérdezése lehetővé tette, hogy a fővárosban, ahol már akkor is a legtöbb intézeti háztartás volt, az intézet (lakás) helyiségeiről is adatokat kapjanak. A kérdőíven tehát nemcsak az intézeti háztartásra való utalás lehetőségét biztosították, hanem fel kellet sorolni az intézet helyiségeit is, valamint számot kellett adni azok közmüvei való ellátottságáról, egészségügyi felszereltségéről. Az 1920-ban bevezetett „Lakásív" volt az első a magyar népszámlálások történetében, amelyen csak és kizárólag az intézeti háztartásokra vonatkozó kérdés is helyet kapott, ez által az intézeti háztartást közvetlen módon különböztette meg a magánlakásoktól. A kérdőívre be kellett jegyezni a lakás (intézet) szobáinak számát és fekvését (udvari, utcai stb.), a többi - lakott és nem lakott - helyiség fajtáját (pl. előszoba, fürdőszoba konyha, éléskamra bolt, üzlet, műhely) és fajtánkénti darabszámát. Egy arra alkalmas táblázatba név szerint fel kellett vezetni a lakásban (intézetben) lakókat, megjelölve nemüket, születési évüket, vallásukat, anyanyelvüket, mióta laknak Budapesten, illetve az adott lakásban, továbbá a lakásban lakás jogcímét (pl. családfő, feleség, gyermek, unoka, szülő, cseléd, házitanító). Az „Utasítás a Lakásív kitöltéséhez" ahol erre szükség volt, kitért az intézeti háztartások összeírására is: „A Lakásívet minden helyiségben (rendes lakás, üzlet, iroda stb.) a családfő 99