NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN / Tanulmányok (1998)

Összefoglaló a kutatás keretében készült tanulmányokról

1980-as évtized vége és az 1990-es évtized eleje említhető, amikor is a rendszerváltozással összefüggésben megélénkült a nemzetközi vándormozgalom. A rurális társadalmi szerkezet átalakulása kapcsán a népességnövekedésben egyre nagyobb szerepet játszik a vándorlás. Az államhatárok átlépéséhez fűződő szankciók eltörlése, illetve azok enyhítése az Európai Közösség államain kívül e közösségbe igyekvő más államokban is befolyásolja a be-, illetve kivándorlás révén a népesség számát és összetételét. A vándorlás legfontosabb oka - mind a belső, mind a külső vándorlás esetében - a jobb megélhetés, a kulturáltabb életkörülmények reménye. A legrégebbi és legismertebb elmélete a nemzetközi vándorlásnak a gazdasági fejlődés folyamatára épült, mely szerint a földrajzi különbségekben rejlik az oka a munkaerő-kínálatnak és keresletnek. A bérekben való eltérés eredményeképpen az alacsony bérszintű országokból a munkaerő a magas bérszintű országokba vándorol. A tanulmány a vándorlás fogalmainak, forrásainak, majd a magyar népszámlálások e tárgykört érintő hagyományainak ismertetését követően igen figyelemre méltó válaszokat, megoldási javaslatokat ad arra az alapvető kérdésre, hogy milyen módon lehetne az eddigieknél jobban megfigyelni a vándorlási mozgalmat a következő népszámlálás során, különös tekintettel az 1990-es évtized vándorlási folyamataira. A népszámlálási programban ajánlott kérdések meghatározásánál - az ENSZ-ajánlás vonatkozó ismérveiből kiindulva - a fo motivációt a hagyományok ápolása, az idősorok folytatása és a nemzetközi összehasonlíthatóság biztosítása jelentette. Külön érdeme a tanulmánynak, hogy nemcsak a szorosan vett népszámlálási kérdéskörökkel foglalkozik, hanem abból kitekintve az egyéb adatfelvételi módszereket (pl. regisztereken, lakásbejelentési rendszeren alapuló folyamatos megfigyelés, mintavételes felvételek) is ismerteti, ráirányítva a figyelmet az újszerű megoldások bevezetésének lehetőségére. Az országhatáron kívül tartózkodó magyar állampolgárok felmérését új elemként javasolja a népszámlálás programjába felvenni, ugyanakkor a népszámláláshoz kapcsolódó adatfelvételek tematikájába ajánlja a vándorlási egységek (együtt költöző személyek) és a vándorlástörténet vizsgálatát, felvillantva annak lehetőségét, hogy a szélesebb értelemben vett vándorlástörténet tanulmányozásával az eseménytörténeti elemzés nemzetközileg virágzó áramlatába is be lehetne kapcsolódni. A vándorlástörténet vizsgálata módot adna az 1990-es évtizedben Magyarországra vándorlók országon belüli költözéseinek vizsgálatára is. Áttérve az iskolázottsági témakörre megállapítható, hogy a magyar statisztikai szolgálat az első hivatalos népszámlálástól, 1869-től figyeli a lakosság műveltségében, iskolázottságában bekövetkezett változásokat. A lakosság műveltsége, iskolázottsága és képzettsége ugyanis minden korban meghatározza az ország társadalmi-gazdasági előrehaladásának lehetőségeit. 14