Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Váralljai Csocsán Jenő: Erdély népessége
nemzetiség szerint" szeretné a kisebbségek számát kimutatni 2 5, pedig nyilvánvaló, hogy a kettő ugyanazzal a számmal nem adható meg. Az így szerkesztett táblázatban azután a magyarok számát Erdélyben 1 651 307-re tették. 2 6 Ez annyit jelentene, hogy míg Ceausescu népesedéspolitikai rendszabályai következtében egész Erdély népessége 11,61%-kai növekedett 1966 és 1977 között 2 7, a magyar lakosság gyakorlatilag az 1966. évi szintjén maradt volna. Nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyaroknak az 1977. évi román népszámlálásban található 1 651 307-es száma teljesen hihetetlen és elfogadhatatlan, s ez a népszámlálás az előbbiek alapján megközelítőleg 18-23 %-kai alábecsülte a magyarok számát. 1977 és 1992 között Erdély népessége a román népszámlálások szerint pusztán 0,184%-al nőtt. Ilyen szaporodást föltételezve a 2 030 000 magyar száma csak 2 086 000 - 2 090 000-re emelkedett volna 1992-ig, ebből azonban le kell vennünk a mintegy 50 000 Magyarországra menekültet, s a Németországban letelepedett további 6000 erdélyi magyart, akikhez Ausztriában még 2000, Svájcban és más országokban pedig mintegy 1000 fő kivándorlót hozzá kell adnunk. 28 Ezek után 1992-ben az erdélyi magyarok száma 2 030 000 főre tehető. Az 1992-es román népszámlálásra jellemző, hogy Bukarestben 8611 magyart mutatott ki, a Regát többi részében pedig csak 4039-et. Ugyanakkor a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége /RMDSZ/ 1990. május 20-án a képviselők listáján 3765 szavazatot kapott Bukarestben, a Regát többi részében pedig a megfélemlítések ellenére 16 996-ot, tehát négyszer annyit, mint amennyi magyar adódik népszámlálás szerint. Az 1992. január 7-én tartott népszámlálás szerint Erdély területén mindössze 1 598 938 magyar nemzetiségű személy lett volna. Ezzel szemben az erdélyi egyházak 1987-re vonatkozó becslése az erdélyi magyarok számát 2 030 000-re tette 2 9, vagyis az már öt évvel korábban 27%-kai magasabb volt, mint amennyit a népszámlálás kimutatott. Érdemes összehasonlítani az 1992-es népszámlálás vallási adatait az egyes egyházak lélekszámbecsléseivel. Az 1992-es népszámlálás eredményeihez képest a legkisebb eltérést az unitáriusok lélekszámánál találjuk, amelyet a románok öt százalékkal kisebbnek mutatnak, mint az egyház fölmérése, pedig az unitáriusok kis száma miatt papjaik jól ismerhetik híveik számát. A reformátusok esetében a szóban forgó eltérés már 12,3%-ra rúg, vagyis a román statisztika gyakorlatilag 100 000 református lelket hagyott ki. Még hihetetlenebbek a római katolikusokra vonatkozó népszámlálási adatok. Az általuk Erdélyben kimutatott 842 259 római katolikus között - statisztikáikból következően - 72 684 németet 3 0, s még mintegy 20 000 más nemzetiségűt 3 1 számlálhatunk. Erdélyben 1992-ben mindössze 749 575 magyar római katolikus lett volna, pedig a római egyház már 1987-ben is 950 000 magyar katolikust 2 9 látott el. Amennyiben a román közigazgatás alá került területen a magyar római katolikusok száma 1992-ben mindössze 749 575 lenne, akkor számuk 1910 óta /82 év alatt/ csupán 17%-ot nőtt volna 3 2, ami teljesen hihetetlen. A trianoni területen ugyanis 39 év alatt 1900 és 1949 között a római katolikusok 30,4%-kai gyarapodtak /1941-ig pedig 27,9%-kal/. 3 3 Csík, Udvarhely, Maros-Torda, Szatmár és Szilágy vármegye területe gyakorlatilag azonos volt 1910-ben és 1941-ben, így lakosságuk összehasonlítható. Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad és Szatmárnémeti városokat hozzájuk számítva azt találjuk, hogy az 1910. és 1941. évi népszámlálás között ezen a területen a római katolikusok száma pusztán harminc év alatt 28,6%-kal növekedett 3 4, s így az lehetetlen, hogy a római katolikusok egész Erdélyben 82 év alatt csak 17%-kal lennének többen, mint 1910-ben. Ebben a vonatkozásban az is döntő jelentőségű, hogy Erdélyben a békepapok* és Casaroli működése nem tudta megbénítani a katolikusok vallásoktatását és így a katolikusok népességgyarapító hagyománya inkább fönnmaradt, mint a trianoni területen. Ugyanebben az összefüggésben arra is rá kell mutatni, hogy a katolikus népesség szaporodása mindig jelentősen magasabb volt, mint a reformátusoké. A trianoni területen 1910 és 1949 között a reformátusok 23 %-kal növekedtek 3 5, míg a katolikusok 30%-kal. A föntebb megjelölt erdélyi területen pedig 1910 és 1941 között a reformátusok száma 24,0%-kal nőtt, a római katolikusok 28,63%-ával szemben. 3 4 További szempontokat ad az a vallásszociológiai fölmérés, amely szerint a trianoni területen az 1978-1985 közötti időszakban a katolikusok 42%-a tartotta magát vallásosnak, a reformátusoknak pedig csak 32%-a 3 6. Az alábbi összehasonlítás mutatja az egész népesség vallási megoszlását 1910-ben 3 7, 1930-ban 3 8 és 1992-ben a népszámlálások szerint, illetve a román közigazgatás alá került területen élő magyarok vallási megoszlását 1910-ben 37 és 1987-ben 2 9H. tábla/. Az 1930. évi román népszámlálást összehasonlítva az 1992. évivel - szintén kitűnik az utóbbi adat kérdéses volta. A görög katolikus egyháznak a szomszédos Galíciában, Kárpátalján és az eperjesi egyházmegyében tapasztalható * Az állam és az egyház kibékülését, közeledését érvényesíteni kívánó papok. A velük szemben álló egyháziak tábora e kompromisszumokat az egyház elárulásaként élte meg. /Szerk./ 89
