Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Váralljai Csocsán Jenő: Erdély népessége
nagymérvű újjáéledése ugyanis hihetetlenné teszi, hogy a román hatóságok által 1930-ban kimutatott 1 385 445 görög katolikus /akiknek 92%-a román nemzetiségű volt/ helyett 1992-ben csak 209 174 lenne Erdélyben, tehát az 1930. évinek mindössze 15%-a 3 8. A népesség vallási megoszlása Romániában 1910-1992 11. tábla/ Össznépesség Magyar nemzetiségűek Vallás 1910 1930 1992 1910 1987 abszolút szám százalék abszolút szám százalék abszolút szám százalék abszolút szám százalék abszolút szám százalék Római katolikus 991 938 18,9 947 351 17,1 842 259 10,9 632 599 38,1 950 000 46,8 Görögkatolikus 1 240 618 23,6 1 385 445 25,0 209 174 2,7 83 689 5,0 80 000 3,9 Görögkeleti 1 807 704 34,4 1 932 356 34,8 5 360 246 69,5 24 121 1,5 Evangélikus 262 231 5,0 274 415 4,9 36 249 0,7 36 133 2,2 30 000 1,5 Református 696 705 13,3 696 320 12,6 701 632 9,1 686 014 41,2 800 000 39,4 Unitárius 68 753 1,3 68 330 1,2 75 603 1,0 67 922 4,1 80 000 3,9 Zsidó 182 630 3,5 192 833 3,5 2 857 0,04 130 762 7,9 3 000 0,15 Egyéb 4 408 0,1 51 313 0,9 461 578 6,0 1 872 0,1 90 000 4,4 Összesen 5 254 987 100,0 5 548 363 100,0 7 709 944 100,0 1 663 121 100,0 2 030 000 100,0 Az 1992. évi román népszámlálás megbízhatóságára jellemző, hogy még a teljesen magyarellenes bukaresti római katolikus érsek /valamint Petru Gherghel Iasi-i püspök is/ rámutatott arra, hogy a Regátban több római katolikus hívőt "hivatalból" ortodoxnak írtak be a népszámláló biztosok, s még más rendellenességeket is tapasztaltak. Közösen aláírt közleményüket a következőképpen fejezték be: "Milyen hitele lehet a népszámlálásnak, ha már megkezdése pillanatától ilyen rendellenességek fordultak elő?" 3 9 A magyar egyházi kimutatásokból is kitűnik azonban, hogy az elmúlt 80 év alatt a román közigazgatás alá került területen igen elszaporodtak a szekták követői. Ezek 1910-ben a magyarok között még 2000-nél kevesebben, ellenben 1987-ben már 90 000-en voltak, ami több mint ötvenszeres növekedést jelent. Ha hihetnénk a román népszámlálásnak, az egész népességben ugyanezen a területen - így következésképpen főként a románok között - a szektások elszaporodása még rohamosabb volt, mert létszámuk 105-szörösét is elérte az 1910-ben föltételezhetőnek. A baptisták száma a román közigazgatás alá került területen 37 829-et ért el 1930-ban, és 94 462 lett volna 1992-ben, tehát két és félszeresére nőtt volna 62 év alatt. Az adventisták száma ugyanakkor majd hat és félszeresére nőtt volna: 4 528-ról 29 123-ra. Látványosabbnak tűnik a pünkösdiek /pentecostalisták/ előretörése, akiket még 1930-ban önállóan nem mutattak ki, viszont az 1992-es népszámlálás számukat Erdélyben 158 701-re teszi. A magyarság vallási megoszlásán kívül alapvető jelentőségű földrajzi megoszlása 4 0 és tömörülése. Ebből a vizsgálatból kiderül, hogy a Székelyföld mind fontosabb és fontosabb részét alkotja az erdélyi magyarságnak, mert 1910-ben még az itt lakók mindössze 32%-át tették ki az utóbb román közigazgatás alá került magyarságnak, 1992-ben pedig már 45%-át - legalábbis a népszámlálási adatok szerint. Igen jelentősnek kell tartanunk, hogy jóllehet a történeti Erdély többi részében a magyarok a 20. század elejére már csak jóformán szórványként maradtak fönn, ez az országrész magyar lakosságát majdnem érintetlenül megőrizte, mert arányuk 1910-ben 22% volt, s ez csak 19%-ra csökkent 1992-ig. Ebben az segíthetett, hogy nagy részük tulajdonképpen többé-kevésbbé összefüggő három vonulatban települt, ezek közül az egyik Bánffyhunyadtól Kolozsvárig, a másik Kolozsvártól Bethlenig, a harmadik pedig Torockószentgyörgytől az Aranyosszéken keresztül, s a Kis-Küküllő mentén húzódik Erzsébetváros irányában. 4 1 Még fontosabb lehetett, hogy Erdély központja, Kolozsvár egyre több magyart szippant fel és ez jelentősen ellensúlyozhatja a vidékről elvándorlók veszteségét. A Marostól északra /a Körösvidéken és Máramarosban/ élő magyarok majd negyven /39/ százalékát alkották az utóbb román közigazgatás alá került magyarságnak 1910-ben, azonban súlyuk jelentősen csökkent az elmúlt 82 év alatt, mert arányuk ezalatt 31%-ra apadt - legalábbis ha hihetnénk az 1992. évi népszámlálásnak. 90
