Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Mirnics Károly: Módszertani nehézségek a vajdasági magyarság identitásának tanulmányozása során

Égető szükség van tehát egy központi adatbank létrehozására, amely felölelné valamennyi magyar kisebbség következő adatait: a) a népszámlálásnak a magyarlakta helységekre vonatkozó valamennyi adatát a kisebbségi időszak kezdetétől napjainkig - ahol most élnek és ahol valamikor éltek, de ahol már nincsenek magyarok; b) adatot minden magyarlakta helység össznépességére vonatkozóan és a magyar népességre vonatkozóan. Ahhoz, hogy a megfelelő számítógépes feldolgozás lehetségessé váljon, szükséges: a) a helységek össznépességére vonatkozó /nem magyar és magyar népesség/ adatok nagyságrend szerinti csoportosítása /klasszifikációja/. Nagyon sokféle osztályozás készíthető. b) a dinamikai változások megállapítása az adat legkülönbözőbb klasszifikációjának keretén belül. Pontosabb ismereteket kell szerezni az asszimiláció dinamikájáról; elsősorban azokról a határértékekről, melynél az asszimiláció felgyorsul, és amelynél már visszafordíthatatlanná válik, és a kisebbség későbbi biztos eltűnésével fenyeget. Felül kell vizsgálni bizonyos eddigi feltevéseket /megerősíteni vagy esetleg elvetni/. Elteijedt ugyanis az a nézet, hogy ott, ahol a kisebbség aránya 4-5 százalékra csökken, a biztos eltűnés vár rá. Azt azonban nem tudjuk, hogy ez a folyamat a különböző lélekszámú helységekben milyen gyorsan következik be. Egyes nézetek szerint a nagyvárosokban gyorsabban végbemegy a kisebbségek asszimilációja /a nagyváros olvasztótégelyként hat/, más nézetek viszont éppen az ellenkezőjét állítják. Akármelyik feltevés a pontos, bizonyítani kell. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy az asszimiláció mind a városokban, mind pedig a falvakban azonos ütemű. Valamennyi dilemmának nemcsak kultúrtörténeti, hanem politikaijelentősége is van. A kisebbségvédelmi politika irányát ugyanis a tudományos következtetéseknek megfelelően kell szabályozni. Ezt azért tartom szükségesnek, mert enélkül nem lehet pontos, egyértelmű és megbízható következtetéseket levonni. Rengeteg tényező van kölcsönhatásban. Ha például még rendelkezésünkre is állna helységenként az össznépesség és a magyar népesség általános, középfokú és egyetemi végzettség szerint; a magyar népesség aránya az aktív népességben vagy a mezőgazdasági népességben; a magyar népesség napi migrációja /ingázása/; életszínvonalának mutatói /lakásellátottság, a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság stb./ akkor is csak legfeljebb pontosabbá tehetnénk prognózisainkat, de semmiképpen sem adhatnánk megfellebbezhetetlen következtetéseket. Amikor az asszimiláció nagyságáról van szó, szinte egyenértékűen nagyon sok függ attól, hogy milyen vonzó a napi és a hosszú távú politika; mennyire konvergensek az erkölcsi értékrendszerek, a kultúrtípusok mennyire közelednek egymáshoz stb. Ennek ellenére egészen biztos, hogy bizonyos új értelmű következtetésekre lehet jutni, ha a fentiek szerint javasolt demográfiai kutatásokat elvégezzük. 153