Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Mirnics Károly: Módszertani nehézségek a vajdasági magyarság identitásának tanulmányozása során
A településszerkezet és a kisebbségi népességcsökkenés összefüggései /néhány javaslat/ Magyarország és Jugoszlávia között a határokat 1922-ben véglegesítették. Az elmúlt 70 év alatt Vajdaság etnikai településszerkezete teljesen megváltozott. Vajdaságba a passzív vidékekről 500 000 hegyi lakos szerbet telepítettek be, ugyanakkor örökre száműztek több mint 500 000 németet. A vajdasági magyarokat is ki akarták telepíteni; ezt tervezték, de ehhez elmulasztották a megfelelő történelmi pillanatot. Ma a magyarság Vajdaság 45 községe közül hét községben még mindig abszolút többségben van /hat Bácskában, egy pedig Bánátban/. Szabadkán a magyarok 43 százaléka relatív többséget képez. A hat bácskai községben, ahol abszolút többségben vannak, a magyarok 37 százaléka él. /Ezen a területen a lakosság 30 százaléka nem szerb. Számuk így oszlik meg: 33 000 szerb, 5000 Crna Gora-i, 9000 jugoszláv; soknak közülük az anyanyelve is magyar./ A vajdasági magyarok 20 százaléka a szabadkai községben él. A hat bácskai községben, ahol a magyarok abszolút többséget képeznek, és Szabadkán, ahol relatív többségben vannak, a magyarok összesen 56 százaléka él /ezen a területen is a lakosság 42 százaléka nem magyar: 55 000 szerb, 35 000 horvát stb./. Vajdaság 463 helysége közül 81-ben a magyarok ma is többségben vannak. Itt 212 000 magyar él /a magyarok 55 százaléka/. A 81 helység közül 47 helység azokban a községekben található, ahol a magyarok abszolút vagy relatív többséget képeznek. A többi 34 helységben 55 000 magyar él /ezek közül két helység Szerémségben, 24 Bánátban, 8 Bácskában van/. A 81 magyar többségű helység közül 63-nak kevesebb a magyar lakossága 3000 főnél. Csak öt olyan helység van, amelyben több mint tízezer magyar él. A magyar kisebbséggel szemben nagyjából az összes környező országokban azonos majorizációs módszereket alkalmaztak. Ezeknek a módszereknek az volt a céljuk, hogy ahol még megvolt, ott megbontsák az egységes magyar etnikai térséget, felgyorsítsák a magyar kisebbség külső és belső vándormozgalmát, a diaszpóra /az etnikai elszigetelődés és szigetekre való szakadás/ állapotát idézzék elő. Közismert dolog, hogy amikor már kezdetét veszi a diaszpóra, olyan vitális népmozgalom áll be, amelyet nagyon nehéz megállítani. Ezt a folyamatot az uralkodó nemzet már könnyen befolyásolja olyan irányba, ahogyan akaija, s ellene szinte nincs is védekezés. Ezután már a látszólag ösztönző populációs intézkedések sem járhatnak eredménnyel. A számos más politikai és demográfiai folyamat ellenhatása ugyanis olyan erős lesz, hogy a látszatintézkedések eleve hatástalanok, s a javuló változás többé nem várható. Az uralkodó népnek általában éppen ez is a közvetlen célja. Az a tény, hogy ezek a célok nem mindig valósíthatók meg közvetlenül, hanem csak közvetett módon, magyarázatot ad rá, hogy minden kisebbségekkel szembeni demográfiai politika elfogadható színben akar feltűnni a nemzetközi közvélemény ítélőszéke előtt. Mint említettem is, a magyar kisebbséggel szembeni majorizáció az uralkodó etnikum részéről jellemző minden országra, ahol a magyarság kisebbségi sorsban él. A majorizáció jelensége aránylag könnyen lemérhető oly módon, hogy a népszámlálási adatokat összehasonlítva megállapítjuk, milyen volt és milyenné vált az uralkodó etnikum aránya az egyes helységekben. Ez azonban nem elég, ha az anyaország valamilyen kisebbségvédelmi politikát igyekszik kifejteni a környező országokban. A magyar kisebbségek tulajdonképpen Magyarország végvárait képezik. Magyarország biztonsága elválaszthatatlan a kisebbségeinek fennmaradásától és megmaradásától. Éppen ezért a fennmaradásukat segíteni kell minden módon, még akkor is, ha ezek a lehetőségek most korlátozottak. Ha egyszer Magyarország gazdaságilag erősebb lesz, mint a kisebbség-tulajdonos országok, ha Európában a határok átjárhatóvá válnak, számos etnikai folyamat erőszak nélkül is ellenkező irányt vehet vagy egyensúlyhelyzetbe kerülhet. Magyarország ismét vonzóvá válhat a kisebbségei és a már félig asszimilált tömegek előtt is. A kisebbség-tulajdonos országok ettől tartanak legjobban, és addig minden demográfiai és etnikai folyamatot véglegesíteni akarnak. Ami most történik a volt Jugoszláviában, etnikai és demográfiai értelemben nem más, mint harc az asszimilálás jogáért; azért, hogy véglegesítsenek bizonyos elkezdett, de még be nem fejezett asszimilációs folyamatokat. Éppen azért a jövőben még nagyobb szükség van a magyar kisebbségekre vonatkozó demográfiai ismeretek elmélyítésére. Szükséges egy minden magyar kisebbséget felölelő adatbank létrehozása és ennek alapján egy összehasonlító elemzés elkészítése. Ezen az úton haladva el kell jutnunk bizonyos általános érvényű következtetésekig, amelyek sokkal jobban megvilágítják majd a magyar kisebbségek várható asszimilációját, annak ütemét, de ugyanakkor eszközt is képezhetnek Magyarország kisebbségvédelmi politikája számára. 152
