Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) megoszlása 1850–1941 (1991)

ELŐSZÓ

Egyes román népszámlálások kötetei is sokkal részletesebb anyanyelvi, illetve nemzetiségi adatokat tartalmaztak. E kötet szerkesztésénél ezért a Magyarországon, illetve Romániában élő (nem magyar, román és német) nemzetiségekhez tartozó népesség adatai összevonásra kerültek és azt az egyéb rovatban publikáljuk. (Ide soroltuk a jelentéktelen számú ismeretlen anyanyelvűeket is.) Az 1910. és az 1941. évi magyarországi közlések velejárója volt, hogy az egyéb rovatoknál az egyes népszámlálások esetében a nagyobb népességszámban előforduló személyekről jegyzetet adtak, melyben megemlítették, hogy mely anyanyelvhez, illetve nemzetiséghez tartoznak. Tekintettel arra, hogy e kötetnél 1910ben a tót, ruthén, horvát, szerb anyanyelvek szerint közölt adatokat összevontuk az egyéb rovatba, ezért az e nemzetiséghez tartozók adatait külön kellett volna jegyzetelni. A technikai korlátok miatt e kötetben az egyéb anyanyelvhez (nemzetiséghez) tartozókról településsoronként jegyzetet nem adunk. Az ide vonatkozó jegyzetek és adatok az eredeti publikációkban megtalálhatók. Részben helyettesíti e jegyzeteket, hogy — tájékoztatás céljából — valamennyi népszámlálásról e kötetben publikáljuk vármegyék és törvényhatóságok szerint a részletesebb, anyanyelvi (nemzetiségi) adatokat is. Az egyes magyar és román népszámlálások alkalmával az ún. nemzetiségi nyelveket sokféle csoportosításban alkalmazták. Értelemszerűen eltérő a magyar és a román népszámlálások csoportosítása amiatt, hogy az egyes területeken más és más etnikai kisebbségek élnek. Néhány példa a fenti megállapításhoz: - Az 1850. évi népszámlálásnál Magyarországon élő külön nemzetiségként mutatták ki az örmény, cigány és a zsidó népességet. Ezek jelentős része a későbbiekben — amikor anyanyelv szerint részletezték a népességet — a valóságnak megfelelően magyar vagy más anyanyelvűnek vallotta magát. - 1941-ben a magyar népszámlálásnál az újabb hazai gyakorlat szerint ismét visszakerült külön rovatban a ruszin (rutén), a délszláv nyelvek közül kiemelték a vend-szlovén nyelvet és új rovatként megjelent a cigány, valamint együtt a jiddis és héber nyelvek. - Az 1941. évi román népszámlálás publikációiban a nemzetiség szerint részletezett adatoknál csak a magyar, a román és a német nyelveket emelik ki, az összes többit az egyéb és ismeretlen ("altii si nedeclarati") rovatban összevontan ismertetik. Népesség fogalmak: Az egyes időszakokra közzétett adatok népességi kategóriák szerint eltérőek. Ezek a népszámlálások abban egységesek, hogy az adatközlések általában a jelenlévő népességre vonatkoztak. - Az 1850. évi adatok a (tényleges katonaság nélküli) jogi népességre vonatkoznak, mivel nemzetiségi részletezés településenként csak erre a népességre áll rendelkezésre. A jogi népesség annyiban tér el a jelenlévő népességtől, hogy számbaveszi a jelenlévő "honos" személyeken kívül a távollevőket is, viszont nem veszi számba a jelenlévő nem helybeli személyeket. - Az 1880. évi népesség sem tartalmazza még a fegyveres erők létszámát (polgári népesség), míg a későbbi népszámlálások már az össznépesség adatait tartalmazzák. Közigazgatás: A hagyományos népszámlálások, illetve a statisztikai közlések alkalmával a statisztikusok arra törekednek, hogy az adatokat a mindenkor érvényes közigazgatás szerint részletezzék. A népességi adatok publikációinál Magyarországon 1960 óta az vált szokássá, hogy ahol lehetséges — ha rendelkezésre állnak — a területi átcsatolások, összevonások stb. adatai, akkor a népesség száma szerint kell az adatokat korrigálni. Ha korábbi részletadat nem áll rendelkezésre, akkor megfelelő statisztikai módszerekkel, becsléssel állapítják meg az adott település népességszámát. E kötet jellege, módszertani felépítése olyan, hogy csak tárgyszerű, korábban megjelent adatokat publikálunk, számítási módszerek alkalmazásával létrejött adatokat általában nem közlünk. Ilyen körülmények között el kellett térni a fent említett eljárásoktól. Az adatközlés területi alapjául olyan időpontot 5