Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) megoszlása 1850–1941 (1991)

ELŐSZÓ

kellett választani, amely a teljes, Romániához csatolt területre vonatkozik és viszonylag megbízható adatforrásul szolgál. Erre a célra a legmegfelelőbbnek látszott az 1910. évi magyar népszámlálás területsoros közlése. Az adatok összeállításánál nagy nehézséget okozott a közigazgatási változások figyelemmel kisérése és közzététele. Egyes esetekben nem tudtunk eltekinteni jegyzetek alkalmazásától. Különösen vonatkozik ez a teljes települések 1920 és 1941 közötti szétválasztására és egyesítésére. A korábbiakban kifejtettek szerint a településrészek átcsatolásai általában nincsenek figyelembe véve. Az összevonásokra és szétválasztásokra jegyzet utal. A településrészeket érintő átcsatolások, valamint az 1941. évi demarkációs vonal miatt — mely nem pontosan egyezett meg az érintett egyes községek határvonalával — a megyéknél és az országhatárra vonatkozó adatoknál kisebb (gyakorlatilag elhanyagolható) pontatlanságok jelentkeznek. A magyar mellett (az 1910. évi népszámlálás) — értelemszerűen — a román helységneveket is publikáljuk. Ennek alapjául az 1920. évi román neveket tüntettük fel az 1926. évi Magyarországi Helységnévtár függelékében publikált névjegyzék alapján. A névjegyzékből hiányzó, korábban megszűnt községek nevét az 1930. évi román kötetből vettük, ha időközben újból önállósult a község. A kötet kiadása után meg fogjuk kísérelni, hogy az ezekhez a munkákhoz tartozó belső kézirati anyagokat és jegyzékeket rendszerezzük és olyan házi sokszorosítású munkaanyagba rögzítsük, melyhez a későbbiekben külső kutatók és érdeklődők a Népszámlálásnál, esetleg a KSH Könyvtárában hozzá tudnak majd férni. Addig is azonban, míg ez megjelenik, szükségesnek tartjuk ennek néhány részletkérdését már most itt közreadni. Ezek a következők: - 1850-ben az Osztrák Monarchia egész területén népszámlálást hajtottak végre általában 1850-re vonatkozóan. A tárgyalt terület ebben az időben, részben vagy egészben a Monarchia négy országára, illetve tartományára (Erdély, Magyarország, Szerb Vajdaság és Temesi Bánság, Határőrvidék) terjedt ki. így: - Magyarországból a máramarosi és szatmári részek, valamint a Körösök vidéke, - a Szerb Vajdaság és Temesi Bánságból, valamint a Határőrvidékből a Tisza-Maros közi részek nem tartoztak az akkori Erdélyhez. A négy terület közül csupán Erdélyre vonatkozóan sikerült 1974-ben az Országos Levéltárban az 1850. évi népszámlálás nemzetiségekre is vonatkozó adatanyagát felkutatni és feldolgozni. Ez a feldolgozás volt az alapja az erre az időszakra vonatkozó publikációnak. Az Erdély név alatt 1850-ben összeírt terület a korábbi, majd az 1867 és 1876 között ideiglenesen továbbra is fennállt vármegyék, székely és szász székek, valamint különböző erdélyi határőrvidékek területét magában foglalta. Kiterjedt azonban a korábbi Részek (Partium) területére eső Belső-Szolnok, Kraszna, Zaránd megyékre és Kővár vidékére is. Az 1910. évi közigazgatással összehasonlítva viszont az 1850. évi Erdély magában foglalta a későbbi "Királyhágóntúl" 15 vármegyéjén kívül Szilágy vármegyét, Szatmár vármegyéből a Nagysomkúti járást és Arad vármegyéből a Nagyhalmágyi járást, valamint 1-2 községet más járásokból is. Az 1850. évi népszámlálás idején viszont Erdély mindezektől eltérően 5 katonai kerületből (Gyulafehérvár, Kolozsvár, Nagyszeben, Retteg és Udvarhely székhellyel), valamint két román ezredből (Fogaras és Naszód székhellyel), a kerületek pedig — további 14 városon kívül — összesen 30 körzetből, utóbbiak 140 alkörzetből, az ezredek 24 szakaszból álltak. A fogarasi román ezrednek a későbbi Hunyad és Fogaras megyei területekre eső községei, polgári lakosságukkal az egyes gyulafehérvári vagy nagyszebeni alkörzetekben is szerepeltek. - 1930-ban az új, román közigazgatás lényegileg még megtartotta — más nevekben — a magyar megyei tagozódást, több járásnyi átcsatolástól eltekintve. Egyes töredék megyéket megszüntetett: Ugocsa megye 15 6