1850. ÉVI ERDÉLYI NÉPSZÁMLÁLÁS (1994)
BEVEZETÉS
BEVEZETÉS Nem véletlen, hogy a hivatalos statisztikai szolgálat megindulását megelőző három népszámlálás közül az első II. József uralkodása alatt, a másik kettő a Bach-korszakban keletkezett. A nemesség számbavételére 1784-ben csak az alkotmányosság megsértésével kerülhetett sor, a nyiltan katonai célokat hirdető 1850. és 1857. évi népszámlálás végrehajtásához a szabadságharc leverése utáni önkényuralom korlátlan hatalma kellett. Az első népszámlálás óta valójában soha nem szünetelt a népesség összeírása, de a "Conscriptio animarum ignobilium" 1804-től 1848-ig terjedő hosszú iratsorozatainak adatai a nemesekre nem vonatkoztak. Az adatgyűjtés részletessége más tekintetben fölülmúlta az első népszámlálást. így közölték a vallási megoszlást, részletesebbek voltak a kormegoszlás adatai és a népmozgalom alakulását is nyomor követték.^Az 1848-ban létrehozott Országos Statisztikai Hivatal vezetője. Fényes Elek, évtizedes adatgyűjtő munkája betetőzésének bizonyára az egész ország minden lakosára kiterjedő népszámlálás elkészítését szánta. A kis létszámú hivatal fennállásának rövid időszakában, s zaklatott körülményei között azonban e nagyszabású feladatot nem 2 tudta megvalósítani. A szabadságharc bukása után az osztrák katonai kormányzat első teendői közé tartozott Erdélyben is a népszámlálás elrendelése és végrehajtása, szerves részeként a többi koronatartományban elrendelt hasonló munkálatoknak. Az Országos Törvény- és Kormánylapban 1850. május 12-én közreadott 26. számú Wohlgemuth Lajos altábornagy aláírásával ellátott és 1850. április 2-án keltezett rendelet 3 bevezető része, az ahhoz csatolt hirdetmény és hivatali utasítás más szavakkal három ízben is körvonalazta a munkálat célját. Legtömörebben a hivatalos utasítás 1. §a fogalmazott, mely szerint "A hivatalos népszámlálásnak czélja a hadsereg idő szerinti kiegészítése, a község érdeke, a bel álladalmi igazgatás s az általános országismeret tekintetében biztos alapot nyújtani".^ Bővebben indokolta a népesség pontos számbavételének szükségességét az elrendelését három nyelven közhírré tevő Hirdetmény első bekezdése: "Hogy a belálladalmi igazgatás czéljaira nézve biztos alap nyerethessék s ezentúl minden nemzetiségnek s rendiségnek különbség nélkül mind az adó fizetésére, mind a fegyverrel! szolgálatra nézve egyenlő jogosítottságuk elve szerint az ország népességének minden osztályait magában foglaló igazságos felosztás eszközöltethessék, az összes országos népesség feljegyzése, vagy népszámítás elmulaszthatatlan kellék. Nem kevésbé fontos és szükséges a népszámítás mind az általános országismeret érdekében, mind az egyes községek saját czéljaikra nézve is". A rendelet hangsúlyozta a munka fontosságát és igyekezett az adatgyűjtést jól megszervezni, ezért "A politicai igazgatás illető hivatalnokai, valamint a községi elöljárók arra utasítattnak: hogy a hivatali utasítást kellőleg sajátjokká tegyék, e fontos hivatali eljárásban teljes buzgalommal részt vegyenek, de egyszersmind a népesség irányában is előrelátó s bizodalom gerjesztő viseletet tanúsítsanak, mivel ettől a népszámításnak nem csak gyors bevégzése, hanem jó sikere is függ". A népszámlálás végrehajtásának részleteit tartalmazó hivatali utasítás 20 S-ban foglalta össze a tennivalókat. Ebből most a legfontosabb, az adatok értékelése szempontjából nélkülözhetetlen rendelkezéseket emeljük ki. Az 1. §. már ismertetett indoklása után a 2. $• közölte, hogy a népszámlálás Erdély minden egyes lakosára vonatkozik. A 3. S. a végrehajtó szervezetről intézkedett, kimondva, ho^qy a munkát a katonai és polgári hatóságok közösen végezzék. Az összeíró bizottság tagjai voltak: katonai részről egy hasonló munkálatokban járatos tiszt egy Írnokkal, polgári részről a községi előljáró két esküdttel, továbbá a rendőrség egy tagja és a helység lelkésze. A munka alapjául és előkészítéseként külön rendeletet intéztek az egyházi hatóságokhoz, amelyben minden lelkészt felszólítottak a felügyeletük alatt álló egyházközség valamennyi tagjának pontos összeírására. E kimutatásokat az anyakönyvekkel ellenőrizték, sőt a lelkésznek a keresztelő könyvvel együtt kellett a bizottság munkájában részt vennie. Ezután a 4. utasítása szerint a népességet a lakóházak sorrendjében vették számba. Minden emberi lakásra alkalmas épületet meg kellett számolni és fel kellett sorolni, a "távoli erdő kalibákat" és a lakatlan házakat is, csupán a templomok, malmok, őrházak és a munka elvégzésére szolgáló, nem lakható épületeket mentesítették. Részletesen szabályozták a házszámok kifüggesztését, majd kötelezték a helyi hatóságokat, hogy a helység nevét a település első és utolsó házánál "az országosan divatos nyelveken" külön felállított fa- vagy kőoszlopon feltüntessék. Az 5. §. hangsúlyozta, hogy "a tökéletesség első kelléke a népszámításnak", ami alatt elsősorban a számbavétel teljességét értették. A helységek valamennyi lakosát fel kellett tüntetni, kivétel csupán "az ezredek, zászló7
