1996. ÉVI MIKROCENZUS A népesség és a lakások jellemzői (1996)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A népesség főbb jellemzői

ban száz házas nőre 186 élveszületés jut, szemben az 1990. évi 188 élveszületéssel. A házas nőknek 1920-ban még több mint 40 százaléka szült négy vagy több gyermeket, 1980-ban ez az arány már csak 9 százalék, és napjainkra már alig haladja meg az 5 százalékot. Az utóbbi évtizedekben már a két gyermeket szült nők aránya a legmagasabb, 1990-ben 46 százalék, 1996-ben pedig már 48 százalék. Századunkban a legnagyobb növekedés a két gyermeket szült nők arányában tapasztalható, 1960 óta — egyre növekvő hányad mellett — domináns értéket képviselnek. A megyék között a dél-dunántúli megyékben (Baranya, Somogy) és a délkelet-alföldi térségben (Békés, Csongrád megye) a legalacsonyabb a termékenység, bár ez is jóval meghaladja a budapesti termékenységi szintet, és az országos átlag (186) közelében van. Az északi, északkeleti megyékben élő házas nők termékenysége a legmagasabb, de a népesség egyszerű reprodukciójához szükséges száz nőre jutó 215 élveszületést egyedül a SzabolcsSzatmár-Bereg megyei házas nők termékenysége haladja meg. Száz házas nőre jutó élve született gyermek A házas nők termékenysége Budapesten a legalacsonyabb, ahol száz nőre mindössze 156 élve született gyermek jut. Ennél magasabb a megyeszékhelyeken (174), illetve a többi városban (187), a legmagasabb pedig a községekben (204). Száz szülőképes korú, házas nőre a fővárosban 159 élve született gyermek jut, több, mint az ennél idősebbekre (152). Ezzel szemben a megyeszékhelyeken (170) és a többi városban (179) alacsonyabb a szülőképes korú, házas nők termékenysége a tőlük idősebbek befejezett termékenységi szintjénél. E tekintetben 32