1996. ÉVI MIKROCENZUS A munkát keresők, munkanélküliek helyzete (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A munkanélküliek demográfiai jellemzői - A munkanélküliek helyzete

Az aktív keresők és a munkanélküliek legmagasabb iskolai végzettség szerint, nemenként Százalék Legmagasabb iskolai végzettség Aktív kereső Munkanélküli 100 aktív keresőre Legmagasabb iskolai végzettség százalék jutó munkanélküli Általános iskola 8. osztály vagy alacsonyabb 21,3 41,1 27 Befejezett középfokú szakmunkásképző iskola, szakiskola 30,6 36,2 16 Befejezett középiskola 31,3 20,2 9 Befejezett felsőfokú iskola 16,8 2,6 2 Összesen 100,0 100,0 14 Férfi Általános iskola 8. osztály vagy alacsonyabb 19,3 40,7 34 Befejezett középfokú szakmunkásképző iskola, szakiskola 39,4 42,7 17 Befejezett középiskola 25,4 14,4 9 Befejezett felsőfokú iskola 15,8 2,2 2 Összesen 100,0 100,0 16 Nő Általános iskola 8. osztály vagy alacsonyabb 23,8 41,8 20 Befejezett középfokú szakmunkásképző iskola, szakiskola 19,5 24,7 14 Befejezett középiskola 38,6 30,3 9 Befejezett felsőfokú iskola 18,0 3,2 2 Összesen 100,0 100,0 11 A két nem közötti különbség a munkanélküliség tekintetében csak az alacsonyabb képzettségi szinteken jelentkezett. Az általános iskolai és a befejezett középfokú szakmunkásképző iskolai, szakiskolai végzettséggel rendelkező nők munkanélkülisége a férfiakénál jóval alacsonyabb volt, míg az érettségizett és diplomás férfiak és nők munkanélküliségének mértéke nem különbözött. Érdemes megvizsgálni a munkanélküliség kérdését településtípusonként is, e tekintetben ugyanis közvetlenül nyomon követhető összefüggés mutatható ki a településtípusok hierarchikus rendszere, illetve a települések nagysága és a munkanélküliség között. A fővárostól a megyeszékhelyeken át a nagyobb, illetve kisebb városok és a községek felé haladva növekvő munkanélküliséggel kell számolni. Ez különösen a férfiakra vonatkozik, akiknek a munkanélküliségi rátája a községekben kétszerese (ezen belül kisebb községekben több mint kétszerese) a fővárosban tapasztaltnak, míg a nők esetében a munkanélküliség minden településtípusban alacsonyabb, és náluk az említett különbség is mérsékeltebb. E különbségek alapvetően arra vezethetők vissza, hogy a fővárosban és más nagyobb centrumokban az elhelyezkedési lehetőségek választéka sokkal kedvezőbb, mint a kisebb településeken, különös tekintettel a községek egy részére, ahol jóformán csak a mezőgazdaság kínál — részben idényszerű — munkalehetőséget. Figyelmet érdemel, hogy az újabban várossá nyilvánított azon települések nagy száma miatt, amelyek mezőgazdasági jellegüket többé-kevésbé megőrizték, a 20 000-nél kevesebb lakossal rendelkező városok és a nagyobb községek munkanélküliségi mutatója érdemben 25