1996. ÉVI MIKROCENZUS A lakótelepi lakások és lakóik (1998)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A lakóteleppel kapcsolatos témakör főbb jellemzői

A lakóteleppel kapcsolatos témakör főbb jellemzői A Központi Statisztikai Hivatal először az 1980. évi népszámlálás adatainak publikálása során jelentetett meg külön kötetet a lakótelepekről. A lakótelep általános fogalmaként a következő meghatározást adták: „A lakótelep a település közigazgatási területén elkülönülő - többnyire forgalmi utakkal határolt - településrész, amelyben összefüggő egységet alkotó lakóházcsoport van, és amelyhez általában magas és mélyépítésű jellegű kapcsolódó létesítmények tartoznak." E fogalomnak megfelelően az illetékes minisztérium és a helyi tanácsok közreműködésével történt meg az újonnan létesült vagy már meglévő lakótelepek körülhatárolása oly módon, hogy a tanácsi népszámlálási felelős (vagy aki a számlálókörzetesítést végezte) minősítette a számlálókörzeteket aszerint, hogy megfelelnek-e a lakótelep kategóriájának. (A számlálókörzeteket még egy oldalról kellett minősíteni, mégpedig abból a szempontból, hogy „szociálisan hátrányos helyzetű" körzetnek minősülnek-e.) Az 1990. évi népszámlálás során a 20 százalékos mintába került számlálókörzeteket a tanácsi népszámlálási felelősnek valamelyik lakóövezetijelleg-kategóriába - így a lakótelepibe is be kellett sorolni. (Az 1990. évi népszámlálás 20 százalékos mintájában található, a lakóövezet jellegén alapuló adatok módszertani problémáiról részletes leírást találunk Csizmady Adnene: Lakótelep és társadalmi szegregáció c. tanulmányában, amely a Szociológiai Szemle 1996/3-4. számában jelent meg.) Az 1990. évi népszámlálás felvételénél felgyülemlett tapasztalatokat is felhasználva az 1996. évi mikrocenzus is felvette programjába a lakásoknak és lakóiknak a lakóövezet jellege szerinti megfigyelését. Az összeírást szervező KSH megyei igazgatósági munkatársak, valamint a tapasztalt, főleg ELAR (egységes lakossági adatfelvételi rendszer) keretében szervezett felvételekben részt vett összeírok részletes eligazítást kaptak a lakóövezetijelleg-kategóriák meghatározásairól és helyi sajátosságokról. Ennél az összeírásnál tehát már nem az önkormányzatok népszámlálási felelősei minősítették a számlálókörzeteket, hanem az összeírok, akik lakásonként adták meg a lakóövezeti jellegkódokat. Ennek az adatgyűjtésnek a tapasztalatai azt mutatják, hogy a lakóövezet jellegével kapcsolatos adatok jól használhatók a lakótelepi és nem lakótelepi lakások és lakóik főbb jellemzőinek a bemutatására, begyűjtött információk elemzésére. (Természetesen azt azért figyelembe kell venni, hogy az alapos előkészítés ellenére az építészetivárosrendezési fogalmak alkalmazásában járatlan összeírok a még nem egészen kiforrott osztályozást esetenként szubjektíven, néha tévesen is értelmezhették.) Az 1996. évi mikrocenzus tehát a lakótelepek lehatárolásán túl más övezeteket is meghatározott. Jelen kötetben a nem lakótelepi övezetek népességének társadalmi-foglalkozási összetételéről is számot adunk, azonban a bemutatott adatok és az elemzés fő mondanivalója a lakótelepeken élők helyzetéről szól. Az 1996. évi mikrocenzus lakóövezeti jelleg kategóriáiból ki kell emelni a lakótelepekre vonatkozó meghatározást, amely szerint „lakótelep: az utóbbi évtizedekben, többnyire házgyári technológiával épített középmagas és magas lakóházak, házsorok együttese". E meghatározás segítségével lehatárolt területen volt található az ország lakott lakásainak egyötöde. Az ún. visszatekintő adatok bemutatására két módszer kínálkozik. Az egyik az 1980. évi lakótelepi adatokkal történő egybevetés, a másik az 1996. évi mikrocenzus során felvett lakásadatok építési év szerinti csoportosítása. Az 1980. évi népszámlálás szerint a lakótelepi lakások aránya 15,2 százalék volt. Az 1996. évi mikrocenzus építési év szerinti adatai alapján az 1980-ig épült lakott lakások között a lakótelepi lakások aránya 16,5 százalék volt. A két érték olyan kö15