1996. ÉVI MIKROCENZUS Ki hol aktív? Az állami és a magánszféra foglalkoztatottai (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Demográfiai és foglalkozási jellemzők

Az adatok értékelésekor hangsúlyozni kell, hogy a táblázatban csak azok az egyéni vállalkozók szerepelnek, akik főfoglalkozásként folytatják tevékenységüket. A férfiak között az egyéni vállalkozók aránya jóval magasabb, mint a nők körében. A vállalkozások egy részének az alapításához megfelelő élettapasztalat, szakmai, anyagi háttér és kiépített kapcsolatrendszer szükséges. Ennek tudható be, hogy a középgenerációhoz tartozók 30—39, illetve a 40—49 évesek körében az egyéni vállalkozók aránya az átlagosnál magasabb volt. (A társas vállalkozások tulajdonos dolgozói körében hasonló tendenciát figyelhetünk meg.) Az egyéni vállalkozások jelentős részében szaktudást igénylő tevékenységről van szó, ennek következtében a középfokú iskolai végzettségűek körében jelentősebb az egyéni vállalkozók aránya. A felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők között a középfokú végzettségűeknél alacsonyabb az egyéni vállalkozók, viszont magasabb a társas vállalkozásokban dolgozók aránya. A szövetkezeti tagok száma és aránya a rendszerváltás óta jelentősen visszaesett. Ez kezdetben még nem jelentette magának a szövetkezeti szektornak a térvesztését, csupán a szövetkezeteknél dolgozók foglalkozási viszony szerinti összetétele módosult, hiszen a nyolcvanas években a jelentős létszámot adó termelőszövetkezeti melléküzemágakban foglalkoztatottak főleg a szövetkezetekkel alkalmazotti viszonyban állók létszámát növelték, nem pedig a szövetkezeti tagságét. Az 1980-as évtized végétől a melléküzemágak egy része megszűnt, más részük a szövetkezetekből kiválva, nem szövetkezeti formában folytatta tevékenységét. A kárpótlással, illetve a szövetkezeti átalakulással kapcsolatos vagyonnevesítés is csökkentette a szövetkezeti használatban maradt földterületet és egyéb vagyont. A magántulajdonon alapuló, önkéntes társulássá formálódott, de kisebb területen, kisebb vagyonnal gazdálkodó szövetkezetek a korábbinál jóval kevesebb embernek biztosíthatnak megélhetést, és ez nem csupán a korábbi alkalmazotti réteget, hanem a szövetkezeti tagságot is érinti. A korábbi tendenciák — pl. a népesség öregedésének — folytatódása mellett az itt vázolt folyamatok is hozzájárultak ahhoz, hogy 1990—1996 között közel 330 ezer fővel csökkent a szövetkezeti tagok száma, az aktív keresők között arányuk pedig az 1990. évi 9 százalékról nem egészen 2 százalékra esett vissza. A piacgazdasági körülmények között e kislétszámú szövetkezeti tagság már önkéntes alapokon szerveződött szövetkezetek tulajdonosaként viselkedik, így e kötet táblázatainak egy részében a dolgozó magántulajdonosokkal, illetve a magántulajdonú munkáltatóknál alkalmazottakkal együtt összevontan szerepelnek. Az áktív keresők egyhatoda tartozott azok közé, akik részben vagy egészben tulajdonosai is voltak annak a vállalkozásnak, amelynek keretében kereső tevékenységüket végezték. Az aktív keresők nagy többsége továbbra is az alkalmazottak közé tartozott. Helyzetük azonban megváltozott, mivel már nem kényszerülnek arra, hogy csak az állammal létesítsenek munkaviszonyt, hanem — a munkaerőpiacon megjelenve — belföldi, vegyes vagy külföldi érdekeltségű cégek, illetve magánszemélyek alkalmazásában is állhatnak. Az alkalmazotti jogviszony jellege tehát a múlthoz képest gyökeresen átalakult. 24