1996. ÉVI MIKROCENZUS A háztartások lakáskörülményei (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A lakott lakások jellemzői a lakásban élő háztartások és családok száma alapján

lókból - álló háztartások lakta lakások hányada, arányuk a lakott lakások között 1996-ban elérte a 27 százalékot. Az egy háztartás által lakott lakások arányának a növekedésével egyidejűleg közel 8 százalékról 3 százalékra esett vissza a két háztartás lakta lakások hányada, míg a három vagy több háztartásos lakásoké harmadára mérséklődött. 1996 tavaszán az egy háztartás által lakott lakások (az összes lakott lakás 96 százaléka) 69 százalékában egycsaládos háztartás élt, a nem családháztartások lakta lakások aránya 28 százalék, a legalább két családot magukba foglaló háztartások hányada pedig alig haladja meg a 3 százalékot. A lakások és a háztartások összefüggéseinek, kapcsolatainak lakás oldalról történő vizsgálatakor azokra a lakásokra kell koncentrálni, ahol egy háztartás, azon belül egy család vagy nem családháztartás (túlnyomó részt egyedülálló személy) él. 1996-ban a lakott lakások 92 százaléka volt természetes személyek tulajdonában. Ezen belül családi ház jellegű épületben volt az összes lakás 61, társasházi vagy öröklakásban 28, lakásszövetkezeti lakásban pedig valamivel több mint 3 százaléka. Önkormányzati bérlakás a lakott lakások 6 százaléka volt. Lényegében hasonló arányok figyelhetők meg az egy család által lakott lakások esetében is. Azok közül az egy háztartás lakta lakások közül, amelyekben csak családot nem alkotó személyek éltek, a családi ház jellegű épületben lévő lakások aránya 5 százalékponttal alacsonyabb volt, mint a többi háztartás esetében (a lakások fele ilyen). A lakások tulajdoni jelleg szerinti megoszlása azokban az esetekben, amikor a lakást egycsaládos háztartás, nevezetesen házaspár

2 lakja, független attól, hogy a családban él-e gyermek. A gyermekes, illetve gyermek nélküli párok egyaránt 64 százaléka lakott családi ház jellegű épületben lévő lakásban, 26-26 százalékuk társasházi vagy öröklakásban, s közel 5 százalékuk önkormányzati bérlakásban. Más eloszlást mutatnak ugyanezek az arányok az egyszülős családok által lakott lakások körében: családi házban az ilyen lakásoknak csak a fele van, egyharmaduk társasházi vagy öröklakás, és minden tizedik önkormányzati tulajdonú. A nem családháztartások által lakott lakások tulajdonjelleg szerinti megoszlása a házaspáros és az egyszülős családok lakta lakások között helyezkedik el, 56 százalékuk van családi házban, nem egészen egyharmada pedig társasházi vagy öröklakás. Az önkormányzati tulajdonú lakások hányada 8 százalék. Azoknak a lakásoknak a tulajdoni jelleg szerinti megoszlása, amelyekben egy háztartás, de azon belül két vagy több család él, az előbbiektől jelentős eltérést mutat. Az ilyen lakások jelentős többsége, 84 százaléka családi ház jellegű épületben van, s csak minden tizedik társasházi vagy öröklakás. A jogi személyek tulajdonában lévő lakások részesedése 5 százalék. Lényegében hasonlóan alakul a két háztartás által használt lakások összetétele is, csupán a családi házban lévő és a társasházi vagy öröklakások közötti arány módosul némiképp: a lakások csaknem háromnegyede van családi házban és 17 százalék az örök- és társasházi lakások aránya. Jogi személyek tulajdonában az ilyen lakások 7 százaléka van. Az adatokból egyértelműen kimutatható, hogy a természetes személyek tulajdonában lévő lakások aránya ott a legalacsonyabb, s egyben csak ott marad 90 százalék alatt, ahol a lakásban csak egyszülős család él. Itt a legalacsonyabb a családi házban lévő lakások hányada is. A legmagasabb a természetes személyek tulajdonában lévő lakások aránya ott, ahol a lakást egy háztartás, de azon belül több család lakja. Önkormányzati bérlakásban legmagasabb arányban az egyszülős családok élnek. 2 A házaspár megjelölést egyaránt értjük a házasságkötéssel és az élettársi kapcsolatban együtt élő párokra is. 16