1996. ÉVI MIKROCENZUS A háztartások lakáskörülményei (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A lakott lakások jellemzői a lakásban élő háztartások és családok száma alapján

A lakónépesség által lakott lakások a lakás tulajdoni jellege és a háztartások, valamint a családok száma és összetétele szerint, 1996 Százalék A lakás tulajdoni jellege Összes háztartás Egy háztartás Két háztartás A lakás tulajdoni jellege Összes háztartás egy család két vagy több család nem családháztartás Két háztartás A lakás tulajdoni jellege Összes háztartás együtt ebből egyszülős család két vagy több család nem családháztartás Két háztartás Természetes személyek tulajdona 92,4 92,9 88,8 95,3 90,9 92,9 Ebből: családi ház jellegű épületben 61,2 62,0 51,0 84,5 55,9 74,3 társasházi és öröklakás 27,9 27,4 33,9 9,7 31,6 16,9 Jogi személyek tulajdona 7,6 7,1 11,2 4,7 9,1 7,1 Ebből: önkormányzati bérlakás 6,1 5,6 9,9 4,4 7,6 5,8 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A lakásban élő háztartások száma és a lakás szobaszáma között szoros az összefüggés. A kis lakások zömében egyetlen háztartás él, a nagyobb, többszobás lakásokban lényegesen gyakoribb a több háztartás. Különösen igaz ez a megállapítás a nyolcvanas évek elejére, amikor az egyszobás lakások 93 százalékában, a kétszobásak 91 százalékában élt egy háztartás, míg a négyvagy többszobás lakásoknak csak alig valamivel több mint háromnegyedében. A kilencvenes évek elejére, de különösen 1996-ra az arányszámok kiegyenlítődése figyelhető meg, a tendencia azonban jelenleg is fennáll. 1996-ban az egy-, illetve kétszobás lakások egyaránt 97 százalékában lakott egy háztartás, s arányuk a négy- vagy többszobás lakásban lakók között is meghaladta a 91 százalékot. A kiegyenlítődési folyamat ennél is erőteljesebben érvényesült a háromszobás lakásoknál, ahol az egy háztartás által lakott lakások aránya 1990-re elérte az egy-, illetve a kétszobás lakásoknál mért értéket (91 százalék), s 1996-ban is a kisebb lakásokéhoz hasonlóan alakult (96 százalék). A nyolcvanas és a kilencvenes években lényeges javulás volt megfigyelhető a lakások szobaszám szerinti összetételében, s ezzel összefüggésben jelentősen emelkedett a háztártások által használt szobák száma is. Ebben nincs eltérés aszerint, hogy a lakást egy vagy több háztartás használja, illetve hogy a háztartás magában foglal-e családot vagy sem. 1980-ban az egy háztartás által lakott lakások 28 százaléka volt egy-, további 49 százalékuk kétszobás. A három-, illetve négy- vagy többszobásak aránya 20 és 3 százalék volt. 1996ban az egy- és kétszobásak aránya ennél alacsonyabb, 15, illetve 43 százalék, a három-, illetve négy- vagy többszobásaké pedig magasabb, 30, illetve 11 százalék volt. Hasonló a helyzet az egyetlen család által lakott lakások esetében is: körükben az egy-, valamint a kétszobás lakások aránya 12, illetve 10 százalékponttal esett vissza, miközben a háromszobásaké 12, a négyszobásaké pedig közel 11 százalékponttal nőtt. Szintén jelentős mértékű változás figyelhető meg azoknak a lakásoknak az esetében is, ahol nem családháztartások éltek. Az egy, nem családháztartás lakta lakások közül az egyszobásak részesedése 1980-ban meghaladta az 53 százalékot, 1990-ben az egyharmadot, míg 1996 áprilisában 30 százalék alá süllyedt. Hasonló tendencia volt megfigyelhető a két háztartás által lakott lakások esetében is: a csak nem családháztartás által lakott lakásokon belül az egyszobásak hányada 1980 óta a felére, 33 százalékról 17 százalékra mérséklődött. Ez idő alatt valamelyest 17