1996. ÉVI MIKROCENZUS A gazdasági aktivitás és a foglalkozási összetétel regionális alakulása magyarországon (2000)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - 5) A mezőgazdaság hatása a régiók foglalkoztatására

A mezőgazdasági foglalkozású dolgozóknak a többsége - mintegy kétharmada - a községekben él. Jelentős a hányaduk a kisebb vidéki városokban is, minthogy az utóbbi időben számos mezővárosi jellegű települést is a városok közé soroltak. (Ezzel kapcsolatban 1. „Az aktív keresők foglalkozási főcsoport és településtípus szerint, 1980-1996" c. táblázatot az aktív keresők struktúrájára vonatkozó fejezetben.) Budapesten és a megyeszékhelyeken a mezőgazdasági foglalkozású aktív keresők (6. főcsoportba tartozók) eredetileg is alacsony aránya tovább csökkent, és 1996-ban már az 1 százalékot sem érte el. A többi városban az e főcsoportba tartozók hányada 1980-ban szintén nem volt számottevő (4, 6 százalék), és ez 1990-ben 3,8 százalékra, 1996-ban 3,4 százalékra süllyedt. (Az utóbbiak körén belül a 20 ezer lakosú vagy annál népesebb településeken az arány csak 2,6 százalékot tett ki.) Jelentős változások történtek a falu aktív keresőinek összetételében is. A változások fő iránya az volt, hogy 1980 és 1996 között a mezőgazdasági foglalkozásúak (hatodik főcsoport) aránya 11 százalékról 7 százalékra csökkent, ezzel párhuzamosan a szolgáltatási foglalkozásúak (ötödik főcsoport) hányada 7 százalékról 15 százalékra nőtt. Jelentősen visszaesett a mezőgazdasági segédmunkásokat is tartalmazó (kilencedik főcsoport) aktív keresők aránya. Kevésbé változott az ipari, építőipari és gépkezelői foglalkozásúak (hetedik és nyolcadik főcsoport) aránya. 1996-ra vonatkozóan a településnagyság szerint nézve elmondható, hogy minél kisebb a város vagy község népességszáma, annál nagyobb a mezőgazdasági, ipari, építőipari, általában a fizikai foglalkozásúak aránya. A legkisebb népességszámú falvakban az aktív keresők között e három foglalkozási főcsoportba (6.,7.,8.) tartozók aránya már meghaladta az 50 százalékot. A falvakban élő aktív keresők összetételében továbbra is jelentős tényezőnek számít az ún. ipari munkásság; a mezőgazdasággal főhivatásszerűen foglalkozók aránya visszaesett, és az országos tendenciának megfelelően jelentősen emelkedett a szolgáltatási foglalkozásúak aránya. A mezőgazdasági tevékenység szerepe - a jelzett változások ellenére is - a községekben élők számára meghatározó maradt, mivel melléktevékenységként - gazdasági aktivitástól függetlenül - sokan végeznek mezőgazdasági munkát. Az aktív keresők összetételében bekövetkezett változások az ország földrajzi térségeit eltérően érintették. A mezőgazdasági foglalkozásúak aránya mindegyik régióban csökkent, de az 1980-ra jellemző különbségek továbbra is megmaradtak. Az aktív keresők között a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya a dél-alföldi régióban volt a legnagyobb (11 százalék), és ez az arány ugyan 9 százalékra csökkent, de még 1996-ban is e régióban volt a legnagyobb a mezőgazdasági tevékenységet végzők hányada. (Ezzel kapcsolatban 1. „Az aktív keresők összevont foglalkozási főcsoport és régiók szerint, 1980-1996" c. táblázatot az aktív keresők struktúrájára vonatkozó fejezetben.) A területi adatok arra utalnak, hogy az 1980 és 1996 közötti változások főleg a gazdasági aktivitás különböző mértékében jelentkeztek. Az aktív keresők foglalkozási szerkezete - az országos tendenciától eltérően - kevésbé változott. A mezőgazdasági foglalkozású aktív keresők (hatodik főcsoport) aránya változatlanul a dél-alföldi régióbari a legmagasabb és a középmagyarországi régióban a legalacsonyabb. A régiónkénti információkból világosan látható, hogy a közép-rhagyarországi régióba tartozó Budapest és Pest megye aktív keresőinek foglalkozási összetétele teljes mértékben eltér az országos átlagtól. Budapestre és Pest megye városaira, községeire jellemző, hogy az ott dolgozó aktív keresők körében viszonylag alacsony a mezőgazdasági és emellett az ipari, építőipari foglalkozásúak hányada. (Ezzel kapcsolatban 1. „Az aktív keresők megoszlása foglalkozási 77