1996. ÉVI MIKROCENZUS A gazdasági aktivitás és a foglalkozási összetétel regionális alakulása magyarországon (2000)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - 4) A térbeli mozgás régión belül és kívül

4) A TÉRBELI MOZGÁS RÉGIÓN BELÜL ÉS KÍVÜL 4.1) A napi ingázás hatása az egyes régiók foglalkoztatottsági helyzetére Az aktív kereső népesség lakóhelye és munkahelye közötti közlekedése - azaz a munkaerőmozgás - korunk természetes jelensége. Többnyire nincs olyan terület, amely különböző foglalkozású, képzettségű lakói számára megfelelő munkahelyet is magában foglalna. Még ha egy bizonyos időpontban volna is ilyen terület, ezt az ideális állapotot rövid időn belül megváltoztatná a fiatalok felnőtté válása, pályaválasztása, családalapítása, az idősebbek nyugdíjba vonulása és a lakásváltoztatás kényszere. A lakóhely és a munkahely közötti távolság növekedését okozó tényező az is, hogy - a korábbi időszakkal ellentétben, mikor a lakosság egy része a munkahelye közelében telepedett le újabban a munkahelyet választó lakosság részére már nem a munkahelynek a lakóhelyhez való közelsége az alapvető szempont, hanem mindenek előtt az előbbinek anyagi vonzereje. A lakóhely és a munkahely távolodását elsősorban a közlekedés fejlődése ellensúlyozza, mivel az infrastrukturális beruházásokkal együtt a személygépkocsi, valamint a tömegközlekedési eszközök elteijedése és fejlődése teszi lehetővé, hogy viszonylag nagy létszámú lakóterületek (ún. alvóvárosok) alakuljanak ki a nagyobb településeken belül és főleg azokon kívül, de a gazdasági, kulturális, adminisztratív központtól távol. (Megjegyezzük, hogy a napi munkaerőmozgás jövőbeni alakulását minden bizonnyal befolyásolni fogja a posztindusztriális társadalomnak a számítógépesítésre és telekommunikáció robbanásszerű fejlődésére alapozott tendenciája, amelyben egyre inkább lehetővé válik az otthoni munkavégzés.) A lakóhely és a munkahely különbözősége azt jelenti, hogy aki nem a lakóhelyének a településén dolgozik, az tekinthető ingázónak. A napi ingázásnak ez a fogalma lényegében a települések közigazgatási határát veszi alapul és e határok közötti munkaerőmozgás a napi ingázás. Ennek megfelelően az egyes területek ingázási arányait az adott térségre jellemző településszerkezet is befolyásolja. Ez az oka annak, hogy a sok településes területeken magasabb ingázási arányt tapasztalunk, mint a ritkább településhálózattal rendelkező térségekben. 1996 elején az aktív keresők között 887 ezer volt azoknak az aktív keresőknek a száma, akiknek nem ugyanazon a településen volt a munkahelyük, mint ahol laktak, és nap mint nap ingáztak lakóhelyük és munkahelyük között. 1990 óta a naponta ingázók száma 259 ezerrel lett kevesebb, és e jelentős számszerű csökkenés ellenére aktív keresőkön belüli arányuk nem változott. Míg a nyolcvanas évtizedben az aktív keresők száma nagyobb mértékben esett vissza, mint a naponta ingázóké, és így valamelyest még emelkedett az ingázási arány, addig 1990 óta szinte azonos mértékben fogyott mind az aktív keresők, mind az ingázók állománya. Az ingázási mutató ennek megfelelően gyakorlatilag változatlan maradt, 1990-ben és 1996-ban egyaránt 25 százalék. A nemenkénti arányok nem változtak lényegesen, akárcsak 1990-ben, napjainkban is csaknem minden harmadik férfi és minden ötödik női munkavállaló ingázik. A naponta ingázók korösszetétele kissé módosult. Az idősebb korosztályokhoz tartozók körében visszaesett az ingázók száma, ugyanakkor a középső korosztályhoz tartozó 30-39 évesek közül a korábbinál nagyobb hányad vállalja az ingázó életformát. 59