1996. ÉVI MIKROCENZUS Az egyszülős családok adatai (1997)

AZ EGYSZÜLŐS CSALÁDOK TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI ÉS LAKÁSVISZONYAI

1980 óta az egyszülős családokban a szülők átlagos életkora folyamatosan emelkedett. Az időszak elején a 25 évesnél fiatalabb apák aránya 5, 1996-ban pedig mindössze 2 százalék volt, ugyancsak fokozatosan csökkent a 25-29 éves apák aránya is. A 30-39 éveseknél a nyolcvanas évek aránynövekedését jelentős visszaesés követte. A következő tízéves korcsoportban folyamatos arányemelkedés tapasztalható, az ennél idősebbeknél viszont a kezdeti csökkenést növekedés váltotta fel. E korcsoportonként változó folyamat eredményeként 1996 tavaszán az apák több mint egyharmada 40-49 éves, közel egynegyede 50-59 éves, több mint 17 százaléka pedig 60 éves vagy idősebb volt. Hasonló módon változott az anyák korstruktúrája is, azzal a különbséggel, hogy a fiatalabb korcsoportokba tartozók aránya valamivel magasabb, az idősebbeké pedig némileg alacsonyabb. Ez összefügg a nők alacsonyabb házasságkötési életkorával, aminek következtében válásuk is fiatalabb korban következik be, másrészt azzal, hogy az anyák között - a középkorú férfiak magas halandósága miatt - lényegesen magasabb az özvegyek aránya. A házasságot még soha nem kötött anyák aránya (8 százalék) kétszer akkora, mint a nőtlen apáké, viszont a házas apák egynegyedes arányával szemben az ugyanilyen családi állapotú anyák részesedése csak 16 százalék. 1990-hez képest jelentősen megváltozott az özvegy apák, illetve anyák arányának a nagysága: az időszak elejivel ellentétben jelenleg az apák arányszáma a magasabb (40 százalék, az anyáké 35 százalék), míg az elváltaknál csak az aránykülönbség csökkent. Jelenleg az apák 31, az anyák 41 százaléka elvált. Az egyszülős családok családfőinek iskolai végzettsége a gyermeket nevelő házaspáros családokban élő családfőkétől eltérően alakul. Az alacsonyabb képzettségi csoportokban a gyermekükkel egyedül élő apák és anyák aránya lényegesen magasabb a többi családfőénél, míg a magasabb képzettségi csoportokban az arányok kiegyenlítettebbek. Az apák és anyák iskolázottsága közötti különbségek fokozatosan mérséklődnek, bár az utóbbi években a kiegyenlítődés üteme valamelyest csökkent. A gazdasági szerkezetváltás jelentősen módosította a családok gazdasági aktivitás szerinti összetételét. Jelentősen visszaesett az aktív keresővel rendelkezők és nőtt a munkanélkülit magukba foglalók aránya A házaspáros családokon belül nőtt az egy, és csökkent a több aktív keresővel rendelkezők hányada. A családok gazdasági aktivitási összetételének változását jól mutatja a száz családra jutó aktív keresők száma. 1990-ben száz egyszülős családra 105 aktív kereső jutott, 1996-ban már csupán 83. A visszaesés hasonló mértékű volt az egyszülős családok mindkét típusában. Az évtized elején száz apa gyermekkel típusú családban 112, ugyanennyi anya gyermekkel típusúban 104 aktív kereső élt. 1996 tavaszára a mutató értéke 9l-re, illetve 82-re csökkent. Mindez azt jelenti, hogy a kilencvenes évek első felében az egyszülős családokban élő aktív keresők átlagos száma mindkét családtípusban lényegében azonos mértékben - száz családonként 21-22 fővel csökkent. E folyamatot a gazdasági rendszerváltás hatásán túl jelentősen befolyásolta, hogy az egyszülős családok családfőinek a korösszetétele ez idő alatt számottevően módosult: a 40 évesnél fiatalabbak esetében számuk és arányuk minden ötéves korcsoportban csökkent, az ennél idősebbeknél pedig nőtt. Az egyszülős családok családfőinek 48 százaléka fizikai, zömében nem mezőgazdasági fizikai foglalkozású, egyharmaduk felsőfokú iskolai végzettség nélküli szellemi dolgozó, míg 18 százalékuk a szellemi tevékenységet diplomásként végzi. A fizikai foglalkozású családfők aránya a fővárosban a legalacsonyabb (35 százalék), a községekben a legmagasabb (62 százalék). A mezőgazdasági foglalkozású családfők aránya a községekben 6 százalék, a városokban pedig a másfél százalékot sem éri el. A szellemi foglalkozású családfők többsége minden településtípusban a felsőfokú iskolai végzettséggel nem rendelkezők közül kerül ki. 13