1996. ÉVI MIKROCENZUS Az egyszülős családok adatai (1997)

AZ EGYSZÜLŐS CSALÁDOK TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI ÉS LAKÁSVISZONYAI

A lakásban lakó 446 ezer egyszülős család

2 86 százaléka lakja a lakást tulajdonosként vagy annak rokonaként. Az anya gyermekkel típusú családoknál ez az arány 85, az apa gyermekkel típusúaknál pedig 88 százalék, nem éri el a gyermekes házaspároknál megfigyelhető 92 százalékos hányadot. A tulajdonosként lakó egyszülős családok aránya a többi családtípushoz hasonlóan a fővárosban a legalacsonyabb (76 százalék), a megyei jogú városokban 83, a többi vidéki városban 85 százalék. Kiemelkedően magas a tulajdonosi jogcímen lakó családok aránya a községekben (95 százalék). A fővárosi és a nagyvárosi arányokban - annak ellenére, hogy itt a legalacsonyabb a tulajdonosok hányada - megjelenik a nyolcvanas évek végén elkezdődött, a kilencvenes évek első felében tetőző, de még jelenleg is tartó lakásprivatizáció aránynövelő hatása. Főbérlőként vagy annak rokonaként lakik a lakásban az anya gyermekkel típusú családok 14, az apa gyermekkel típusúaknak több mint 11 százaléka, miközben a házaspáros családok alig 8 százaléka bérli a lakását. A fővárosban az egyszülős családok közel negyede (23 százalék) él ilyen jogcímen, ami arra utal, hogy közülük csak keveseknek sikerült a bérlakás-priyatizációba bekapcsolódva az addig bérelt lakást megvásárolni. Az egyszülős családok 6 százalékponttal magasabb arányban laknak egyszobás lakásban, mint a gyermekes házaspárok, annak ellenére, hogy arányuk fokozatosan csökken. Jelenleg több mint 12 százalékuk lakik egy-, további 45 százalékuk kétszobás lakásban. A háromszobás lakásban élők hányada ma már megközelíti az egyharmadot, az ennél nagyobb lakásban élőké az utóbbi években nem változott (11 százalék). A gyermekes házaspárok között az egyszobás lakásban lakók aránya a 7 százalékot sem éri el, további kétötödük lakik háromszobás lakásban, és minden ötödik család négy- vagy többszobásban. Az egyszülős családok tehát átlagosan kisebb lakásokban élnek, mint a gyermekes házaspárok. A lakások szobaszáma alapján számított laksűrűségi mutatók viszont minden lakásnagyság-kategóriában az egyszülős családoknak a gyermekes házaspárokéhoz képest kedvezőbb helyzetét mutatják. Az egyszobás lakásban lakó családok esetében a száz szobára jutó családtagok száma az egyszülős családok körében 233, szemben a gyermekes házaspároknál kimutatható 369-cel. A kétszobás lakásban élő egyszülős családoknál száz szobára 119, a háromszobásban lakóknál 83 személy jut (a gyermekes házaspároknál 181, illetve 124). Hasonló eltérés mutatható ki az ennél nagyobb lakásban lakóknál is. Az egyszobás lakásban élő egyszülős családok aránya különösen a fővárosban magas (16 százalék), ahol a nagyobb lakásban élőké viszont elmarad az átlagostól. Egyszobás lakásban a vidéki városokban csak minden tizedik egyszülős család lakik, gyakoriak viszont a kétszobás lakásban lakók (47 százalék). A községekben a nagyobb, többszobás lakások építésének hagyományos gyakorlata következtében a háromszobás vagy annál nagyobb lakásban lakó egyszülős családok aránya valamelyest meghaladja az átlagot. Az egyszülős családok 13 százaléka ma is hálózati vízvezeték nélküli lakásban él, miközben a gyermekes házaspárok esetében ez az arány nem éri el a 7 százalékot. Fokozatos javulás figyelhető meg a szennyvízelvezetésben. 1990 óta 5 százalékponttal emelkedett a csatornával ellátott lakásban élő egyszülős családok aránya (90 százalék), részesedésük azonban ma már mindössze 4 százalékponttal marad el a gyermekes házaspárokétól. A vízöblítéses WC-vel ellátott lakásban lakó egyszülős családok aránya hat év alatt 6 százalékponttal nőtt, arányuk ma 82 százalék. A házaspároknál a növekedés ennél szerényebb mértékű (3 százalék), részesedésük azonban még mindig lényegesen magasabb (89 százalék), 2 Itt és a továbbiakban az egyéb lakóegységben lakó mintegy 2 ezer egyszülős család nélkül. 14