1996. ÉVI MIKROCENZUS Az egyszülős családok adatai (1997)

AZ EGYSZÜLŐS CSALÁDOK TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI ÉS LAKÁSVISZONYAI

az 50 százalékot, a többi településtípusban 43 és 47 százalék között alakul, a legmagasabb a megyei jogú városokban, a legalacsonyabb a községekben. Két gyermeket nevel Budapesten a házaspárok 40, a többi településtípusban egyaránt 43 százaléka. Az ennél nagyobb családok azonos arányban élnek a kisebb városokban és a községekben (14-14 százalék), míg a fővárosban arányuk 10 százalék alatt marad. Száz egyszülős családra 143, ugyanennyi gyermekes házaspárra 170 gyermek jut. Az egyszülős családok átlagos (száz családra jutó) gyermekszáma a fővárosban a legalacsonyabb (139), 4 fővel marad el az országos átlagtól, míg a városokban és a községekben csekély mértékben meghaladja azt (144). Az egyszülős családok magyarországi aránya 4 százalékponttal haladja meg az Európai Unió országainak átlagát (11 és fél százalék), és minden EU-tagállam arányszáma a magyarországi arány alatt marad. Magyarországon az egyszülős családokban magasabb az egy-, illetve kétgyermekesek, és alacsonyabb a három-, valamint a négy- vagy többgyermekesek aránya, mint az EU-országok átlaga. 1996 tavaszán az egyszülős családok 42, a gyermekes házaspárok 64 százalékában élt 15 évesnél fiatalabb gyermek. Az egyszülős családoknál ez az arány 1980-ban 53, tíz évvel később pedig 55 százalék volt. A házaspáros családok átlagosan minden gyermekszám-kategóriában több 15 évesnél fiatalabb gyermeket nevelnek, mint az egyszülős családok. Száz egyszülős családra országosan 58, míg a községekben 52 ilyen korú gyermek jut, addig a fővárosban és a vidéki városokban a 15 évesnél fiatalabb gyermekek átlagos száma meghaladja az országos átlagot. Az egyszülős családoknál a községekben a legalacsonyabb a 15 évesnél fiatalabb gyermekkel élő családok hányada (38 százalék), míg a megyei jogú városokban és a többi városban ez az arány egyaránt 45, a fővárosban pedig 44 százalék. Száz egyszülős családban 1980-ban 75, tíz évvel később 77 volt a 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma, 1996 áprilisában viszont már csak 58. Ekkor száz, anya gyermekkel típusú családban 59, ugyanennyi apa gyermekkel típusú családban pedig 51 fiatal gyermek élt. Az egyszülős családok tehát átlagosan lényegesen kevesebb 15 évesnél fiatalabb gyermeket nevelnek, mint a gyermekes házaspárok, ahol minden száz családra 103 ilyen korú gyermek jut. A száz egyszülős családra jutó 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma legalacsonyabb a községekben, legmagasabb a vidéki városokban, míg a fővárosban az országos átlag körül alakul. Budapesten az apa gyermekkel típusú családokban, a vidéki városokban pedig az anya gyermekkel típusúakban magasabb az átlagos gyermekszám. Az apa , illetve az anya gyermekkel típusú családok átlagos gyermekszáma a községekben tér el a legkevésbé egymástól, száz anya gyermekkel típusú családban mindössze 6-tal több 15 évesnél fiatalabb gyermek él, mint ott, ahol az apa neveli a gyermekét. Az egyszülős családokban élő gyermekek korösszetétele idősebb, mint a házaspáros családokban élőké, ugyanis az egyszülős családok létrejöttét többnyire párkapcsolat előzi meg, és a gyermek általában ebből a kapcsolatból származik. Amikor tehát az egyszülős család kialakul, a gyermek már több évet élt házaspáros családban. A gyermeket nevelő házaspáros családok 19 százalékában csak 6 évesnél fiatalabb gyermek él, ugyanez az arány az egyszülős családoknál a 11 százalékot sem éri el. Azoknak a családoknak az aránya, amelyekben csak 6-13 éves gyermek él, nem mutat számottevő különbséget a két családtípusban, viszont a csak 18 éves vagy idősebb gyermekkel élő egyszülős családok közel kétszer akkora arányt képviselnek, mint az ugyanilyen korú gyermekekkel élő házaspárok. A házaspáros családok 11-12 százalékában él 6 évesnél fiatalabb és 6-13 éves gyermek is, az egyszülős családoknak viszont csak 4 százalékában. 12