Az időskorúak életmódja, életkörülményei (1995)

I. ÖSSZEFOGLALÓ

I. ÖSSZEFOGLALÓ Az 1990 novemberében végrehajtott reprezentatív adatfelvétel során összeírt 70 éves és idősebb népesség 32 százaléka tartozott a 70-74 évesek, 38 százaléka a 75-79 évesek és 30 szá1 zaléka a 80 évesek és idősebbek közé. A korcsoportos adatok jelzik, hogy az egyre romló egészségi állapotú 80 évesek és idősebbek is még milyen számottevő arányt képviselnek az időskorúak körében (az 1990. évi népszámlálási adatok szerint számuk 260 ezer fő volt). Az időskorúak 82 százaléka folytatott élete során aktív kereső tevékenységet. Az arány nemek szerint jelentős mértékben különbözik, ugyanis amíg a férfi időskorúak közel teljes köre folytatott valamilyen kereső tevékenységet, addig ez a mutató a nők körében mindössze 72 százalék volt (a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező nők közül nagyobb mértékű volt a kereső tevékenységet folytatók aránya, például a középiskolát végzettek körében 92 százalék). Főleg az alacsony iskolai végzettségű, községben lakó időskorú nők körében volt viszonylag magas azoknak az aránya, akik életük során nem folytattak aktív kereső tevékenységet. A 70 éves és idősebb nyugdíjasok 8,1 százaléka dolgozott nyugdíja mellett. A munkát vállaló nyugdíjasok aránya nemenként, iskolai végzettségenként és településtípusonként jelentősen eltért. A férfi, a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező és a Budapesten élő időskorúak vállaltak nyugdíjuk mellett leginkább munkát. Az időskorúak helyzetéből következik, hogy lakáskörülményeik némileg eltérnek a lakosság egészénél tapasztaltaktól. Amíg az időskorúak 22,3 százaléka egyszobás lakásban lakott, addig az 1990. évi népszámlálás adatai szerint a népesség egészénél ez az arány csak 10,9 százalék volt. Ha az adatokat a lakás felszereltsége szerint vizsgáljuk, akkor az időskorúak némileg kedvezőtlenebb helyzetét állapíthatjuk meg. Például az időskorúak 65,1 százaléka lakott olyan lakásban, amelyben vízöblítéses WC volt. (A teljes lakásállomány vonatkozásában ez a mutató — az 1990. évi népszámlálás szerint — 78,8 százalék volt.) Az időskorúak 29,0 százaléka egyedül lakott a lakásában. Viszonylag kedvezőbb azoknak a helyzete, akik ugyancsak időskorú házastársukkal ketten laknak a lakásban (28,2 százalék), illetve akik időskorú házastársukkal és/vagy más időskorú személlyel együtt éltek az otthonukban (5,6 százalék). Összességében az időskorúak 62,9 százaléka élt egyedül vagy csak időskorú személlyel egy lakásban. Az időskorúak 37,1 százaléka élt olyan lakásban, ahol 70 évesnél fiatalabb személy is lakott. Ha az idősek és fiatalok által lakott lakásokban (így élt az időskorúak 37,1 százaléka) az együtt élő személyek számát nézzük, akkor ezen időskorúak negyedrésze (25,2 százaléka) lakott olyan lakásban, ahol ketten élnek. A ketten élők több mint 30 százaléka fiatalabb házastársával, 59,2 százaléka pedig gyermekével él együtt. Három — egy idős és két fiatalabb, vagy két idős és egy fiatalabb — személy által lakott lakásban élt az időskorúak 11,2 százaléka (a vegyes életkorú közösségben élők 30,2 százaléka). Az ilyen közösségben élő időskorúak 42,0 százaléka férj vagy feleség családi állású volt (a házaspár mindkét tagja lehetett 70 éves vagy idősebb), illetve 45,8 százalékuk a lakásban élő fiatalabb személyeknek felmenő rokona volt. A négy vagy több — időskorú és fiatalabb — személy által lakott lakásban az idős5