Az időskorúak életmódja, életkörülményei (1995)

I. ÖSSZEFOGLALÓ

korúak 15,9 százaléka, 70 évesnél fiatalabb személlyel vagy személyekkel az időskorúak 42,8 százaléka élt. Csaknem kétharmaduk (65,6 százalékuk) a lakásban élő egyetlen családban felmenő rokonként, míg 31 százalékuk házastársával, önálló családként élt két vagy több család által lakott lakásban. A fiatalokkal történő együttélés az időskorúak számára azt is jelenti, hogy modernebb, jobban felszerelt lakásokban laknak. Például az egyedül élő időskorúak 51,0 százaléka lakott olyan lakásban, ahol volt vízöblítéses WC, míg azoknál az időskorúaknál, akik fiatalabbakkal éltek együtt, és négy vagy több személy által lakott lakásokban laktak, ez az arány 79,3 százalék volt. Az időskorúak 14,4 százalékának nem született gyermeke, és 3,4 százalék volt azoknak az időskorúaknak az aránya, akiknek már nincs élő gyermekük. Összességében tehát az időskorúak 17,8 százalékának élő gyermeke nincs, anyagi vagy egyéb problémája esetén csak más rokonára, egyéb nem rokon személyre vagy intézményre támaszkodhat. Az életben levő gyermekkel bíró időskorúak között 36,6 százalék volt a gyermekükkel együtt élők aránya. (Ha az együttélők számát az időskorúak összességéhez — gyermekesekhez és gyermektelenekhez — viszonyítjuk, akkor ez a mutató 30,2 százalék volt.) Ha az adatokat családi állapot szerint vizsgáljuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a nem házas családi állapotú időskorúak (az özvegyek, a nőtlenek, a hajadonok és az elváltak) együttesen nagyobb arányban laktak együtt gyermekükkel, mint a házasok. Tekintettel arra, hogy az időskorúak között az özvegyek és a házasok döntő arányt képviseltek, ezért a gyermekükkel együtt lakók többsége is ebből a körből került ki. Az időskorúak nagy többsége számíthat gyermekére. Adataink szerint akinek több gyermeke volt, az jobban számíthatott gyermekeire. Például a gyermekes időskorúak között az egy gyermekkel bíró időskorúak 77,3 százaléka jelezte, hogy betegség esetén számíthat gyermekére, a 6 és többgyermekesek esetében ez az arány 87,6 százalék volt. Az időskorú gyermekes szülők 14,4 százaléka rendszeres, 23,5 százaléka alkalmankénti anyagi támogatást kapott gyermekétől, azaz az időskorú szülők 37,9 százaléka részesült valamilyen anyagi támogatásban gyermekétől. Bár ismeretesek az időskorú személyek nehéz anyagi helyzetéről szóló felmérések, statisztikák, mégis az időskorúak 6,9 százaléka rendszeresen, 26,2 százaléka alkalmanként támogatta anyagilag gyermekeit. Összességében az anyagi támogatást adó, illetve kapó időskorúak arányában nem volt nagy különbség, eltérés főleg az anyagi támogatás rendszerességében volt. Az unokával bíró időskorú nagyszülők 13 százaléka egy unokával, 9 százaléka két vagy több unokával élt együtt, összességében 22 százalék volt az unokával együtt élő időskorúak aránya. Azoknak az időskorúaknak az aránya, akiknek volt vele egy településen, de külön lakásban élő unokája, jóval több, 69 százalék volt, az időskorúak csaknem 60 százalékának pedig más településen lakó unokája (is) volt. Az időskorúak 4,4 százalékát szociális nővér, 2,3 százalékát családgondozó és 4,2 százalékát egyházi személy látogatta. Az iskolai végzettség szintje szerint az egészségkárosító szokásoknak hódolók arányaiban nemenként alapvetően eltérő eredményeket tapasztalhatunk. Az időskorú férfiaknál az iskolázottsági szinttel fordítottan arányos az egészségkárosító szokások elterjedtsége. Különösen a naponta alkoholt fogyasztó, illetve a dohányzó férfiak arányában van jelentős eltérés iskolai végzettség szerint. Például az általános iskola 8. osztályát vagy annál kevesebbet végzett időskorú férfiak körében a naponta alkoholt fogyasztók aránya 30,2 százalék, a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők között 9,2 százalék volt. 6