1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 28. Az adatfelvétel és -feldolgozás összefoglaló ismertetése (1995)

AZ ADATFELVÉTEL ÉS -FELDOLGOZÁS ISMERTETÉSE - Területi előkészítés

AZ ADATFELVÉTEL ÉS -FELDOLGOZÁS ISMERTETÉSE TERÜLETI ELŐKÉSZÍTÉS A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1988. évi 22. törvényerejű rendelete az 1990. évi népszámlálás körébe tartozó adatgyűjtést tanácsi feladatként határozta meg. Valamennyi tanácsnál (fővárosi, megyei, városi, községi, fővárosi kerületi) kijelölt népszámlálási felelős (általában a végrehajtó bizottság titkára) végezte a népszámlálással kapcsolatos feladatok irányítását. A városokban és a 3000 lakosnál népesebb községekben munkájukat helyettesek segítették. (Közös tanácsok esetén a népszámlálási felelős illetékessége természetesen a társközségekre is kiteijedt.) Próbaszámlálások Az 1990. évi népszámlálást több próbaszámlálás előzte meg. A próbaszámlálások során elsősorban a következő felvételi módszerek, modernizációs lehetőségek vizsgálatára került sor: — bevezethető-e a kérdőívek posta útján történő kiküldése és össszegyűjtése, vagy annak valamilyen hagyományos módszerrel kombinált változata; — mennyiben értek meg a feltételek az önkitöltéses adatszolgáltatás eredményes alkalmazására; — felhasználhatók-e népszámlálási célokra az adminisztratív nyilvántartási rendszerek, elsősorban az állami népesség-nyilvántartás adatbázisa. A próbaszámlálások azt mutatták, hogy az önkitöltéses adatfelvétel bevezetése csak stabil számlálóbiztosi háttérrel oldható meg eredményesen. Mivel az önkitöltés a kisebb lélekszámú településeken és a külterületeken, a tanyavilágban amúgy sem alkalmazható, a végső konklúzió az maradt, hogy a felvételt hagyományosan, vagyis kikérdezéssel kell végrehajtani, és csak alternatívaként — az adatszolgáltató kifejezett kívánságára — kell biztosítani az önkitöltés lehetőségét. A postázó módszer egyáltalán nem hozta a kívánt eredményt. A visszaérkezett kérdőívek aránya egyszer sem haladta meg a kétharmadot, a kitöltés minősége is messze elmaradt a kikérdezéses módszerétől. A harmadik, s egyben legfontosabb kérdéskör a különféle nyilvántartások és a népszámlálás összekapcsolásának lehetősége. A vizsgálatok két irányúak voltak: egyrészt az adatfelvétel teljesebbé és pontosabbá tétele, másrészt az előkészítés modernizálása, a manuális munkák egy részének felváltása számítógépes technológiával. Az adatfelvétel vonatkozásában két regiszter: a munkáltatók által vezetett egységes munkaügyi nyilvántartás és az állami népességnyilvántartás adatainak felhasználására került sor. A munkáltatók által kitöltött ún. foglalkozásiiskolázottsági kérdőív a próbaszámlálások alkalmával jól vizsgázott, az adatszolgáltatók, illetve 7