Egészségi állapot, egészségkárosító szokások az 1984. évi mikrocenzus alapján (1987)

I. ÖSSZEFOGLALÓ

I. ÖSSZEFOGLALÓ A 6 éves és idősebb népesség 13 %-a az átlagosnál jobbnak, 19 %-a az átlagosnál rosszabbnak tartja egészségi állapotát. A férfiak általában kedvezőbbnek ítélik egészségüket, mint a nők. Az életkor előrehaladtával növekszik azoknak az aránya, akik egészségüket rosszabbnak vélik a koruknak megfelelő átlagoshoz képest. A magasabb iskolai végzettségűek valamennyi korcsoportban jobbnak tartják egészségi állapotukat, mint a kevésbé kvalifikáltak. Gazdasági aktivitás szerint vizsgálva az egészségi állapotról alkotott szubjektív véleményeket, egyértelműen az aktív keresők átlagosnál jobb egészségi állapotáról tanúskodnak a válaszok, ami egyrészt a kedvezőbb korösszetételnek tudható be, másrészt annak tulajdonítható, hogy a rossz egészségi állapotúak nagy része - éppen betegsége miatt - nem tud munkát vállalni. A fizikai dolgozók általában rosszabbnak tartják egészségi állapotukat, mint a szellemi foglalkozásúak. E kategóriákon belül a képzettségi, beosztási szint növekedésével az egészségi állapotról alkotott vélemény is kedvezőbbnek mutatkozik. A népesség tápláltsági fokáról egyrészt a saját véleményük alapján, másrészt a testsúly és a testmagasság egybevetéséből nyerhetünk képet. A szubjektív vélemény és az "objektív" mutatók eltérő szigorúsággal sorolják a népességet az egyes kategóriákba, azonban alapvetően megegyeznek abban, hogy a korszerűtlen táplálkozás következményeit a lakosság magán viseli. A nők közül többen tartják testsúlyukat a normálisnál magasabbnak. A fiatalok körében még viszonylag kevés a túlsúlyos, azonban az életkor előrehaladtával egyre többen jeleznek súlyfelesleget. A nyugdíjaskor elérése után ismét csökkenő tendencia jelentkezik a normálisnál nagyobb testsúlyúak számarányában. Az egészségi állapot és a testsúlytöbblet összefüggését jelzi, hogy a normális súlyúak 14 %-ával szemben a kövérek 35 %-a rosszabbnak tartja egészségi állapotát, mint azt az életkora indokolná. A családi állás és a tápláltsági fok egybevetése csupán a korösszetételből adódó összefüggéseket jelzi, ugyanígy az osztály- illetve rétegtagozódás szerint sem mutathatók ki jelentősebb eltérések a különféle csoportosítások és a tápláltság között. A 6 éves és idősfebb népesség 16 %-a végez rendszeres testedzést (ebből 3 % versenyszerűen sportol). Ez az arány a férfiaknál 19 % (illetve 4 %), a nőknél 13 % (illetve 2 %). A rendszeres testedzés elsősorban a fiatalabb korosztályokra jellemző. Ennek megfelelően a korösszetétel hatása tükröződik a testedzés és az egészségi állapotról alkotott vélemény összevetésében. Amíg a rendszeres testedzést folytatók közül a versenyszerűen sportolók csaknem fele, a kedvtelésből testedzést végzők több mint egynegyede jobbnak tartja egészségi állapotát az átlagosnál, addig a nem sportolóknak csupán egytizede vélekedik így. Ugyanezt támasztja alá, hogy a versenyszerűen sportolóknak 5 %-a, a nem sportolóknak 20 %-a tartja átlagosnál rosszabbnak egészségi állapotát. A testsúly normális szinten való tartásának is a legcélravezetőbb módja a testedzés, ezt az adatok is bizonyítják: a versenyszerűen sportolók között csupán 6 %-nak, a kedvtelésből testedzők 13 %-ának, a nem sportolók 26 %-ának van - saját bevallása szerint - súlytöbblete. 5