1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS A nemzetiségi települések adatai (1990)

BEVEZETŐ

BEVEZETŐ A magyar népszámlálások 1880-tól felvették programjukba a népesség anyanyelvének és nyelvtudásának megfigyelését, igy ezek számbavételének Inunár százéves hagyománya van. A tizévenként tartott népszámlálásokon az utolsó negyven évben még többoldalúbb megközelítés történt, nevezetesen az anyanyelvre, az anyanyelven kiviil beszélt nyelvre és a nemzetiségi hovatartozásra irányuló kérdésekkel igyekeztek megállapítani a népesség számát. Az általános gyakorlat szerint a nemzetiségi hovatartozásra adott válasz a legkisebb, az anyanyelven kivül beszélt nyelvre adott válasz a legmagasabb számot eredményezi, azonban ez utóbbi sem ad reális értékeket az országban élő nemzetiségek számáról. Az összesített eredményekkel szemben általában kétségek merültek fel, mert egyes vélemények szerint a nemzetiséghez tartozók tényleges száma jóval magasabb, mint a népszámlálás által közölt eredmények. A tapasztalatok alapján kétségtelennek látszik, hogy egyes adatszolgáltatók bevallásúikat szubjektív mérlegelés alapján tették meg.Ennek a nézetnek a kialakulásában minden bizonnyal szerepet játszottak az I. és II. világháborút követő lakossági át- és kitelepítések. A népszámlálási eredmények nyilvánosságra hozatala után különböző becslések készültek a nemzetiségi népesség számáról, melyek viszont erősen túloztak ellenkező irányban. Indokolttá vált tehát, hogy a Központi Statisztikai Hivatal, más módszerek alkalmazásával kísérletet tegyen a nemzetiségek számának pontosabb megállapítására. Az alkalmazott módszer kiküszöbölni kivánta a nem teljesen őszinte adatszolgáltatást. Az egyes országok a nemzetiségek számának meghatározásánál általában a népszámlálási adatokat veszik alapul. A népszámlálási adatok feltehető pontatlanságát figyelembe véve igyekeztünk olyan módszert találni, mely kiküszöböli a hiányosságokat és közelebb visz a valósághoz. Minden ilyen alkalmazott módszer vitatható, több kisérleti jellegű felvétel eredményei alapján a tanácsi minősités módszere látszott a legalkalmasabbnak a kérdés megközelítésére; és e módszerrel egyetértettek a magyarországi Nemzetiségi Szövetségek is. A nemzetiségi hovatartozást nem csak a lakosságtól begyűjtött válaszok alapján kivántuk megállapítani,hanem a helyi lakosságot jól ismerő elfogulatlan személy "minősítése" szerint is. Az 1980. évi népszámlálást követően kiegészitő adatgyűjtést végeztünk az ország 506 községében, /függetlenül azok jogállásától és népességnagyságától/ melyekben a régebbi népszámlálások eredményei alapján emlitésre méltó számban éltek szlovák, román, délszláv vagy német nemzeti kisebbséghez tartozó családok. A kiegészitő adatgyűjtés során alkalmazott módszert már két izben, 1963-ban és 1972-ben Baranya megye községeiben kipróbáltuk és az eredmények jó kilátást nyújtottak arra, hogy azt országosan is alkalmazni lehet. 3