1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 2 . Program

üdülőkörzetek alakultak ki. Minden népszámlálásnál gondot okozott az összeirás ezeken a területeken, ahol a téli időszakban általában nem tartózkodnak személyek. Az 1980. évi népszámlálásnál nagy könnyebbséget jelentett, hogy az üdülők lakáskérdőiven történő helyszini összeírás helyett a felvétellel egyidejűleg, az összeirt személy /tulajdonos/ lakóhelyén külön kérdőiv szolgált a személyi tulajdonu üdülőegységek összeírására. Az üdülőösszeirás még nagyobb pontossága érdekében a jövőben hasznos lenne, ha a népszámlálást megelőző nyári időszakban az üdülők területi elhelyezkedése szerint /azok földrajzi helyén és amikor lakják/ külön összeirás készülne az üdülőegységekről. A fentiekből következik, hogy az 1980. évi lakásállománnyal kapcsolatos közlések - az uj magyar lakásstatisztikai fogalmaknak megfelelően - a nem lakott üdülőegységekre vonatkozó adatokat nem tartalmazzák. A jövőben a továbbvezetés módszertana is alapvetően a "tiszta" lakásállomány alakulását vizsgálja, és az üdülőépítéseket, illetve megszűnéseket, vagyis az üdülők állományát teljesen elkülönítetten kezeli. A lakásokkal nem egyenértékű, kedvezőtlen lakáskörülményeket nyújtó egyéb lakott lakásegységek száma ma már igen alacsony. Ezekről csak a szociális szempontból rosszabb körülmények között élő népesség helyzetének elemzésekor készül részletesebb feldolgozás. Tulajdoni jelleg, használati jogcim A lakásegységek tulajdoni jelleg szerinti összetételének megfigyelése alapot nyújt a lakáshelyzet elemzéséhez, az eredmények lakáspolitikai vonatkozású méréséhez, továbbá bázisát képezi a távlati lakásépítési tervek kialakításának, alapul szolgál az állami erőforrásból épitendő lakások számának és területi megoszlásának tervezéséhez, valamint a magánerős lakásépítés támogatási formáinak meghatározásához. A kialakított csoportosítás a hazai igényeknek, valamint a KGST és az ENSZ alapvető ajánlásainak megfelel. Külön kérdés szolgált az állami /köztulajdonu/ és a személyi /magán/ tulajdonu lakásokra, mint alapvető tulajdoni kategóriákra. A társasházi és lakásszövetkezeti lakások számának alakulása külön megfigyelés tárgyát képezte. Az egyéb tulajdonu lakások között az egyházi és a külföldi lakástulajdonok szerepelnek. A lakáshasználati jogcim arra ad információt, hogy a lakó /háztartás/ - függetlenül a lakás tulajdoni jellegétől - milyen jogosultság, azaz milyen jogviszony alapján használja a lakást. A jogosultság formája szerint ez lehet elsődleges, amikor a lakáshasználat jogcime a tulajdonjogból ered, illetve a tulajdonossal történt megállapodáshoz kapcsolódik. A hazai gyakorlat a lakás használati jogcimét a benne lakó első háztartás elsődleges jogcime alapján határozza meg, amely a lakásban lakó több háztartás esetén is csak tulajdonosi, főbérleti, társbérleti, illetve egyéb jogcim lehet. A jogosultság másodlagos formája, amikor a lakás egy részét az elsődleges használati jogcim alapján jogosult személytől - tulajdonostól, főbérlőtől stb. - bérlik. Ilyen az albérleti jogviszony, amikor a lakás egy vagy több helyiségét kizárólagos használattal bérlik, illetve az ágybérleti jogviszony, amikor a bérlőnek nincs kizárólagos helyiséghasználati joga, hanem csak ágyat, fekhelyet bérel. 36