1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 2 . Program

A korábbi népszámlálások során is alkalmaztak a foglalkozási viszony további részletezéseként úgynevezett foglalkozás minőség szerinti csoportosítást, aminek célja szintén a képezettséget igénylő és nem igénylő fizikai munkát végzők megkülönböztetése, illetve a különböző jellegű és szintű szellemi tevékenységek elhatárolása volt. Tartalmában és részletezésében azonban - különösen a nem fizikai /szellemi/ kategóriákat tekintve - eltértek a jelenlegi, FEOR-ra épülő rendszertől. Ebből adódóan, ilyen vonatkozásban visszatekintő adatok átdolgozására csak a fizikai tevékenységüeknél volt lehetőség. Munkáltató, munkahely, társadalmi szektor, ingázás A munkáltatóra vonatkozó kérdéscsoport az ágazati besorolás alapját képezi. Azt, hogy a személyek mely népgazdasági ágban - azon belül ágazatban, alágazatban, szakágazatban - fejtik ki gazdasági tevékenységüket /vagy korábban hova tartoztak/, közvetetten, a munkáltatók megfelelő számjelrendszerbe sorolása utján lehet meghatározni. Hazánkban a szocialista szektorhoz tartozó vállalatok, szövetkezetek, költségvetési szervek ágazati besorolását megkönnyiti a hivatalosan elfogadott - pénzügyi, számviteli, statisztikai, tervezési célokat szolgáló - Egységes Ágazati Osztályozási Rendszer, melynek négyszámjegyü, szakágazati részletezésű számjeleit alkalmaztuk a munkáltatói bejegyzések feldolgozása során. A felvétel alkalmával a munkáltatóra vonatkozó kérdőpontot az alkalmazásban állók és szövetkezeti tagok esetében kellett kitölteni, mivel ágazati besorolásuk a munkáltató alapján történik. Az önállók és segitő családtagjaik, a végzett tevékenység alapján nyertek besorolást a megfelelő szakágazatba. A munkahelyre vonatkozó alkérdés a bevallás pontositását szolgálta, ugyanis korábbi tapasztalataink alapján gyakori, hogy munkáltatóként a felügyeletet ellátó szervet jelölték, különösen az oktatási, egészségügyi intézményekben dolgozók. A munkahelyre adott válasz alapján korrigáihatók a téves bevallások, s igy biztositható az egyértelmű besorolás . Mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlatban már szinte az első népszámlálástól foglalkoztak a népesség bizonyos ágazati szerkezet szerinti bemutatásával. A tagolás, illetve csoportosítás természetesen a társadalmi-gazdasági szerkezet változásával párhuzamosan módosult, de a régebbi adatok a lehetőségekhez képest a jelenlegi rendszernek megfelelően - legalább a népgazdasági ágakat tekintve - átdolgozásra kerülnek, ami biztosit ja - hosszabb időszakot átfogóan - a változás tendenciáinak bemutatását. Az ENSZ ajánlás - a nemzetközi összehasonlíthatóság biztositása céljából - javasolja, hogy az országok adataikat a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal ágazati osztályozásával /ISIC/ összhangban állítsák össze, de ha ez nem lehetséges, olyan kategóriákat alkalmazzanak, amelyek átalakíthatók ezen osztályozás legalább kétszámjegyes szintjére. A magyar besorolás ennek a követelménynek eleget tud tennie, valamint a KGST osztályozási rendszerével való összehasonlítás alapvető feltételeit is biztositja. A társadalmi szektoronkénti vizsgálatra első izben az 1960. évi népszámlálás alkalmával került sor. Ez a fogalom a szocialista népesedésstatisztika uj gazdasági-társadalmi jellemzőjének tekinthető. Az egyes társadalmi szektorokba sorqlás alapja az alkalmazásban álló személyeknél és a szövetkezeti tagoknál a munkáltató tulajdoni jellege. Ennek alapján a társadalmi szektor szerinti vizsgálatnál három csoportot különböztetünk meg, mégpedig: állami, szövetkezeti és magánszektort. A munkáltatók szektorbasorolását megkönnyítette, hogy az Egységes Ágazati Osztályozási Rendszer számjelrendszere magában 31