1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 2 . Program

foglalja a társadalmi szektor kétjegyű jelzőszámait is, amit egyjegyű számjelre átalakítva használtunk fel a népszámlálási bevallások feldolgozásánál. Az aktiv keresők földrajzi értelemben vett munkahelyére /város, község/ vonatkozó kérdés azt a célt szolgálta, hogy a korábbi, 1960-tól követett gyakorlatnak megfelelően, részletes tájékoztatást tudjunk adni, az igen széleskörű érdeklődésre számot tartó napi ingázás mértékéről, irányáról, az ingázók demográfiai és foglalkozási összetételéről. Az ingázás származékos témaként jelentkezik, lényegében az aktiv keresők munkahelyének és lakóhelyének egybevetése utján, tehát közvetett módon kerül megállapításra. Ingázás alatt az aktiv keresőnek a lakóhelyéről, a más településen levő munkahelyére történő naponkénti eljárása és visszatérése értendő. Ennek értelmében napi ingázók azok az aktiv keresők, akik nem a lakóhelyük településén dolgoznak. Huzamos ingázónak számitanak azok az ideiglenes lakóhelyükön dolgozók, akik nagyobb időközönként - hetenként vagy ritkábban - térnek vissza állandó lakóhelyükre. Osztály- és rétegtagozódá

s /származékos téma/ Az 1980. évi népszámlálás a magyar társadalom osztály- és rétegtagozódásának a vizsgálatára is megfelelő alapot biztosit. A kérdőiv nem tartalmaz-e témakört érintő direkt kérdést, a foglalkozásra és a munkáltatóra vonatkozó kérdésekből kiindulva azonban - közvetett módon - az osztály- és rétegtagozódás elemzéséhez szükséges összes csoportosítás előállítható. A társadalom struktúrájának vizsgálatához már a korábbi két népszámlálás is szolgáltatott információkat. A csoportosítás rendszere azonban a jelenlegitől eltér. Az 1960. évi népszámlálás előkészítése során - tekintetbe véve mind az akkori körülményeknek megfelelő hazai igényeket, mind az ENSZ népszámlálási irányelveiben rögzitett ajánlásokat - úgynevezett "társadalmi-gazdasági csoportosítás" került kialakításra. E csoportosítás a foglalkozási viszonyból, az egyéni foglalkozásból és a népgazdasági ágból indult ki. A legrészletesebb bontás 40 csoportot tartalmazott, tehát bővebb volt, mint az ENSZ által javasolt 26 csoportos kategorizálás. A teljes részletezés alkalmazása nem minden esetben látszott indokoltnak, ezért összevontabb társadalmi-gazdasági csoportosítások is készültek. Az összevontabb csoportosítások is külön kimutatták az önállókat és segitő családtagjaikat, a termelőszövetkezeti tagokat és segitő családtagjaikat, az alkalmazásban állókat, a nyugdijasokat, valamint az egyéb és besorolhatatlan személyeket. E főcsoportokat a tényleges munkakör /nyugdijasoknál a nyugdíjazás előtt betöltött munkakör/ alapján általában felosztották fizikai és nem fizikai tevékenységet folytatókra, a fizikai foglalkozásúak körén belül pedig megkülönböztettek mezőgazdasági és nem mezőgazdasági kategóriákat /ágazati alapon/. Minthogy az 1960. évi népszámlálás előkészítésének időszakában a mezőgazdaság túlnyomó részét még a magánszektor alkotta, szükségesnek látszott a mezőgazdasági önállóknak a gazdaság nagysága szerinti osztályozása is. Az 1970. évi népszámlálás a társadalmi-gazdasági csoportosítás helyett a társadalmi-foglalkozási csoportosítást alkalmazta. Az egyes társadalmi-foglalkozási csoportok megállapítása egyéni foglalkozás, foglalkozási viszony és foglalkozási minőség figyelembevételével a munkáltatótól függetlenül történt. Ennél a csoportosításnál tehát az összeirt személyek nem a munkahelyük, hanem az egyéni foglalkozásuk alapján kerültek a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági fizikai dolgozók csoportjába. A társadalmi-foglalkozási csoportosítás - az igényeknek megfelelően - részletes, összevont és szük változatban is rendelkezésre állt. 32