1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 2 . Program

/ matikus. Nehéz megitélni, hogy milyen szerkesztési mód felelne meg legjobban, és azt is nehéz eldönteni, hogy a másfajta szerkesztés nem okozna-e esetleg egyéb jellegű problémát a kitöltés során. A jövőre vonatkozóan természetesen meg kell majd vizsgálni, hogy milyen szerkesztési móddal lehet legegyszerűbben biztosítani a foglalkozási adatok számbavételét . Foglalkozás, foglalkozási viszony, állománycsoport, illetve beosztás A népesség társadalmi-gazdasági hovatartozását alapvetően a foglalkozás és az ágazat határozza meg. A foglalkozás arra a kérdésre ad választ, hogy a személy milyen tevékenységet végez a gazdasági életben, az ágazat pedig kifejezi, hogy a tevékenységet a népgazdaság mely területén végzi. E fogalmak a mindennapi életben gyakran keverednek, ezért célszerűnek látszott különválasztani az ezzel kapcsolatos ismertetést. Elsődlegesen a foglalkozás kérdésével, valamint az ahhoz részben kapcsolódó foglalkozási viszony, állománycsoport, illetve beosztás témakörökkel foglalkozunk. A társadalmi-gazdasági ismérvek közül egyik legfontosabbnak a foglalkozás tekinthető, mivel ez határozza meg alapvetően az egyes személyeknek a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyét. Foglalkozás az a tevékenység, amelyet a foglalkoztatott személy végez, tekintet nélkül az ágazatra és a foglalkozási viszonyra, amelyben tevékenységét kifejti. E definícióból kiindulva - mivel a foglalkozás az ágazattól függetlenedik - szokásos egyéni foglalkozásról beszélni. A foglalkozás előbbiekben kifejtett fogalma megfelel a nemzetközi gyakorlatnak is. Az ENSZ ajánlás lényegében hasonló módon definiálja a foglalkozást, mégpedig: "A foglalkozás a foglalkoztatott személy által a beszámolási időszak folyamán végzett munka jellege, tekintet nélkül az ágazatra, vagy a foglalkozási viszonyra, amelybe a személy besorolást nyert." A foglalkozásra, munkakörre vonatkozó információk a magyar népszámlálások felvételi programjának hagyományosan egyik legfontosabb kérdését jelentették. A korábbi népszámlálások azonban a foglalkozásoknak csupán egy meghatározott kisebb körét vizsgálták, igy pl. az 1920-as és 1930-as népszámlálás az ipari keresőket részletezte szakmánként, továbbá megkísérelte az akkori úgynevezett "értelmiség" /78 foglalkozásra kiterjedő/ részletesebb vizsgálatát. Az 1949. évi népszámlálás 172 egyéni foglalkozás kiemelésére szorítkozott, amely csupán a kereső népesség egy részének besorolására adott lehetőséget. A népszámlálások programja csak 1960 óta tartalmaz az összes keresőkre kiterjedő foglalkozás szerinti felvételt és feldolgozást. A korábbi népszámlálások során a foglalkozások rendszerezéséhez - teljeskörü, hivatalosan elfogadott foglalkozási nomenklatúra hiányában - mindig össze kellett gyűjteni és rendszerbe kellett foglalni mindazokat a tevékenységeket, munkaköröket, amelyek a bevallások során előfordulhattak. így a jegyzékek a gazdasági fejlődés és differenciálódás révén, az egymást követő népszámlálások alkalmával módosultak, figyelembe vették az ujabb igényeket, ügyelve azonban a korábbi adatokkal való összehasonlithatóság követelményére is. Az 1970-es években mindinkább előtérbe került olyan foglalkozási nomenklatúra kidolgozásának a szükségessége, amelyet egységesen alkalmaznak a különféle munkaügyi, személyzeti, pénzügyi, társadalombiztosítási nyilvántartásokban, és amely a vállalati és népgazdasági szintű statisztikai, valamint tervezési munkáknál, továbbá a társadalomtudományi kutatások területén egyaránt felhasználható. Nyilvánvaló volt, hogy a foglalkozások osztályozásának egységes rendszerbe foglalása a népszámlálás célját is szolgálni 28