1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 2 . Program

kedő nők, december utolsó hetében a lehetőségekhez képest igyekeznek mentesíteni magu­kat a gazdasági munkáktól, mert ebben az időszakban az ünnepek miatt nagyobb a háztartá­si lekötöttségük. Ilyen körülmények között nem volt célszerű a segitő családtagok szám­bavételét a december utolsó hetében végzett tevékenységre alapozni, mert nagy pontatlan­ságot okozna, lényegében a mezőgazdasági segitő családtagok száma a valóságtól eltérően minimálisra csökkenne. Ezért a mezőgazdasági segitő családtaggá minősítésnél éves mun­kaidő-alapot veszünk figyelembe, amit az 1980. évi népszámlálásnál 90 munkanapban hatá­roztunk meg. Meg kell jegyezni, hogy a legutóbbi népszámlálás során ennek bevallásánál inkább alábecslések jelentkeztek, tehát feltételezhető, hogy a mezőgazdasági segitő csa­ládtagok száma több, mint amennyi számbavételre került, ami területi régiók szerint erő­sen differenciáltan jelentkezik. Az eltartottak eltartójára vonatkozó információk megismerését két technikai segéd­kérdés biztositotta. Az eltartott személyek ugyanis minden esetben az eltartójuk foglal­kozási adatai alapján nyernek besorolást. Az egyik technikai segédkérdés arra irányult, hogy az eltartott személyt az eltartóval irták-e össze vagy nem. Amennyiben azonos la­kásban kerültek számbavételre - s ez az esetek nagy többsége -, ugy a számlálóbiztosnak csak hivatkoznia kellett az eltartó lakáson belüli sorszámára, s ezzel az eltartott sze­mély kérdőivének kitöltése befejeződött. A másik technikai segédkérdésre csak akkor kel­lett választ adni, ha az eltartottat nem az eltartójával együtt irták össze, mégpedig azt kellett meghatározni, hogy az eltartó a gazdasági aktivitás szerint melyik csoport­ba tartozik. Ilyen esetben a kérdőiv további részét az eltartó adatai alapján kellett kitölteni. A korábbi magyar gyakorlathoz képest ez a megoldás újszerű volt és kevesebb kitöltési munkát jelentett a számlálóbiztosoknak. Az előző népszámlálásoknál - a nagy formátumu kérdőivek alkalmazása idején /pl. 1960-ban/ - az eltartóra vonatkozó adatok külön kérdésként szerepeltek. Alapvetően fontos volt, hogy a számlálóbiztos megfelelő kategóriába sorolja az ösz­szeirt személyeket, mert ez jelentette a népesség gazdasági aktivitás szerinti csopor­tosításának az alapját és ez határozta meg, hogy a további kérdéseket milyen módon, il­letve milyen adatok alapján kellett megválaszolni: - az aktiv keresőknél - vagyis arra a kérdésre, hogy folytatnak-e kereső tevékeny­séget "igen" választ adtak - a tényleges, vagyis általában a december utolsó he­tében folytatott tevékenység alapján kellett az adatokat bejegyezni; - a gyermekgondozási segélyen levőknél, valamint a saját jogon nyugdijasoknál, jára­dékosoknál a segély folyósítása, illetve a nyugdijazás előtti foglalkozás alapján kellett választ adni; - az özvegyi nyugdijasoknál, járadékosoknál az elhunyt hozzátartozó utolsó foglal­kozása alapján kellett válaszolni; - az egyéb inaktiv keresőknél a megélhetés forrását /pl. albérlő-, ágybérlőtartás/ kellett bejegyezni, a kérdőiv további részét nem kellett kitölteni; - az 1979-ben 90 vagy több napot dolgozó egyéb eltartottaknál általában az év köz­ben legtovább folytatott tevékenység volt az irányadó; - a nem az eltartóval összeirt eltartottaknál az eltartó utolsó foglalkozása alapján kellett válaszolni. Egyes vélemények szerint - amit különösen az összeirók és a területi szervek hang­súlyoztak - zavarólag hatott a kérdőiven a foglalkozási kérdőpontok kitöltésére vonat­kozó előnyomtatott utalás. Meg kell jegyezni, hogy a kérdőiv szerkesztésénél a foglal­kozási témakörre vonatkozó rész - valamennyi ország gyakorlatában - a leginkább proble­27

Next

/
Oldalképek
Tartalom